close
Ugrás a tartalomhoz

Daniel Harding

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Daniel Harding
Életrajzi adatok
Született1975. augusztus 31. (50 éves)[1][2][3][4]
Oxford[5]
IskoláiChetham's School of Music
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Díjak
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja (2002)
  • a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka (2021)
  • Classic Brit Awards
  • Royal Philharmonic Society Award (Young Artist) (1995)
Tevékenység
Kiadók
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Harding témájú médiaállományokat.

Daniel Harding (Oxford, 1975. augusztus 31. – ) brit karmester.

Élete, munkássága

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Daniel Harding Oxfordban született. Trombitát tanult a manchesteri Chetham’s School of Musicben, és 13 évesen a Nemzeti Ifjúsági Zenekar tagja volt.[6] 17 éves korában megszervezett egy zenészcsoportot, hogy előadják Arnold Schönberg Pierrot Lunaire-jét. Az előadásról készített egy hangfelvételt, amit elküldött Simon Rattle-nek, Birminghambe. Rattle a Birmingham Városi Szimfonikus Zenekar karmestere volt, és miután meghallgatta a kazettát, Hardingot 1993 és 1994 között asszisztensévé fogadta. Harding ezután a Cambridge-i Egyetemre járt, de az első egyetemi éve után a Berlini Filharmonikus Zenekarnál Claudio Abbado asszisztense lett,[7] és 21 éves korában már vezényelhette is a zenekart. 1996-ban először vezényelt a Proms-on (BBC Promenade Concerts), és ekkor ő volt a legfiatalabb karmester, aki ott fellépett.[8] Az ifjú karmester egy nyilatkozatában elmondta, hogy soha nem vett részt hivatalos (iskolai) karmesteri képzésben.[9]

Harding 1997-ben Emanuel Ax zongorista mellett az Ojai Zenei Fesztivál (USA) zenei igazgatója volt. Ezután a Trondheimi Szimfonikus Zenekar (1997–2000), a Deutsche Kammerphilharmonie Bremen (1999–2003) és a Mahler Kamarazenekar (2003–2008) zenei igazgatója volt. Miután 2005-ben Riccardo Muti lemondott a milánói Scalában, Harding Mozart Idomeneo című operájával mutatkozhatott be.[10]

2004-ben Hardingot kinevezték a Londoni Szimfonikus Zenekar vezető karmesterévé. Egyik első projektje a Sound Adventures program bevezetése volt, amely új kompozíciók bemutatását jelentette.[11] Hangfelvételt készített a zenekarral a Billy Budd című Britten-operáról az EMI Classics közreműködésével.[12] 2007-ben a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karmestere lett. Szerződését 2009 szeptemberében 2012-ig meghosszabbította,[12] majd 2013 áprilisában a zenekar tovább hosszabbította azt 2015-ig.[13] A zenekarral együtt ezután szerződést kötött hangfelvételek készítésére a Sony Classical hanglemezcéggel.[14] 2015 júniusában az Orchestre de Paris bejelentette Harding kinevezését kilencedik vezető karmesterévé, 2016 szeptemberétől.[15] Ennél a zenekarnál a 2018–2019-es szezon végén fejezte be tevékenységét.[16] 2018 októberében a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekara bejelentette Harding szerződésének újabb, 2023-ig történő meghosszabbítását, valamint a művészeti vezetői cím odaítélését.[17]

Japánban 2010 szeptemberében Harding az Új Japán Filharmonikusok zenei partnere,[18] 2012 áprilisában pedig a Karuizawában található Ohga Hall művészeti igazgatója lett.[19]

Hardingnak két gyermeke van, Adele és George, a Béatrice Muthelet mélyhegedűssel, a Mahler Kamarazenekar tagjával kötött, ám válással végződött házasságából.[9] Futballrajongó, nagy szurkolója a Manchester Unitednek. Harding képzett repülőgép pilóta, elhatározott célja, hogy 2020-ban Air France kereskedelmi pilótája legyen (ez a COVID-19-es világjárvány miatt késedelmet szenved).[20]

Felvételei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatás az AllMusic[21] és a Discogs[22] nyilvántartásából.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1997 Kevin Volans: Concerto for Piano and Wind Instruments; This is How It is; Leaping Dance; Walking Song Peter Donohoe, Wim Steinmann, Netherlands Wind Ensemble Chandos
1998 Masterprize: Top of the World (The Six Final Works for the International Composing Competition) London Symphony Orchestra BBC Music Magazine
1999 Daniel Harding conducts Andrew March, Victoria Borisova-Ollas, Daniele Gasparini, Stephen Hartke, Carl Vine London Symphony Orchestra EMI
2000 Mozart: Don Giovanni Mattei, Cachemaille, Remigio, Gens, Padmore, Larsson, Fechner, Oskarsson, Mahler Chamber Orchestra Virgin Classics
2001 Brahms: Symphonies Nos. 3 & 4 Deutsche Kammerphilharmonie Bremen Virgin
2002 Britten: The Turn of the Screw Ian Bostridge, Joan Rodgers, Julian Leang, Caroline Wise, Jane Henschel, Vivian Tierney, Mahler Chamber Orchestra Virgin
2003 Haydn: Cello Concertos Gautier Capuçon, Mahler Chamber Orchestra Erato/Virgin
2004 Mahler: Symphony No. 4, 3 Lieder from des Knaben Wunderhorn Dorothea Röschmann, Mahler Chamber Orchestra Virgin Classics
2005 Nicola Benedetti Plays Szymanowski, Chausson, Saint-Saëns Nicola Benedetti, London Symphony Orchestra Deutsche Grammophon
2006 Bechara El Khoury: New York, Tears and Hope; The Rivers Engulfed Martyn Brabbins, London Symphony Orchestra Naxos
2007 Mozart: Die Zauberflote (Highlights) Dorothea Röschmann, Miklósa Erika, Cristoph Strehl, René Pape, Hanno Müller-Brachmann, Arnold Schönberg Chor, Mahler Chamber Orchestra Deutsche Grammophon
2008 Britten: Billy Budd Nathan Gunn, Ian Bostridge, Gidon Saks, Neal Davies, Jonathan Lemalu, Matthew Rose, London Symphony Orchestra & Chorus Erato/Virgin Classics
2010 Orff: Carmina Burana Patricia Petibon, Hans-Werner Bunz, Christian Gerhaher, Symphonieorchester und Chor des Bayerischen Rundfunks Deutsche Grammophon
2012 Csajkovszkij, Mendelssohn: Violin Concertos Ray Chen, Swedish Radio Symphony Orchestra Sony Classical
2013 Bartók: Violin Concertos Nos. 1 & 2 Isabelle Faust, Swedish Radio Symphony Orchestra Harmonia Mundi
2014 Richard Strauss: Alpine Symphony Saito Kinen Orchestra Decca
2015 Mahler: Symphonie Nr. 6 Bavarian Radio Symphony Orchestra BR Klassik
2016 Rameau: Hippolyte et Aricie, suite d'orchestre; Berlioz: Symphonie Fantastique Swedish Radio Symphony Orchestra Harmonia Mundi
2018 Widmann: Viola Concerto Antoine Tamestit, Bavarian Radio Symphony Orchestra Harmonia Mundi
2019 Brahms: Ein deutsches Requiem Matthias Goerne, Christiane Karg, Swedish Radio Symphony Orchestra & Choir Harmonia Mundi
2020 Schönberg: Violin Concerto; Verklärte Nacht Isabelle Faust, Swedish Radio Symphony Orchestra Harmonia Mundi

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. május 2.
  2. ↑ "Discogs". Discogs. Hozzáférés: 2017. október 9.
  3. ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. 1796. Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. ↑ "Munzinger Personen" (német nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 15.
  6. ↑ Robert Hanks (2005. december 10.). "Daniel Harding: Lightning conductor". The Independent. 2007. szeptember 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. augusztus 31.
  7. ↑ Michael Henderson (2006. július 30.). "Daniel Harding: Conducting his life with brio". The Observer. Hozzáférés: 2007. január 6.
  8. ↑ Stephen Moss (2004. október 19.). "Prodigy on the podium". The Guardian. Hozzáférés: 2011. február 28.
  9. 1 2 Michael White (2011. február 27.). "Prodigy Ages into a Merely Young Conductor". The New York Times. Hozzáférés: 2011. február 28.
  10. ↑ Barbara McMahon (2005. december 8.). "Milan's opera world divided as British conductor takes on La Scala". The Guardian. Hozzáférés: 2007. január 6.
  11. ↑ Edward Seckerson (2007. március 22.). "Daniel Harding: LSO's boy wonder". The Independent. Hozzáférés: 2007. március 23.[halott link]
  12. 1 2 Bo Löfvendahl (2009. szeptember 17.). "SR förlänger med dirigent". Svenska Dagbladet. Hozzáférés: 2009. október 31.
  13. ↑ "Harding kvar hos Radiosymfonikerna". Svenska Dagbladet. 2013. április 17. Hozzáférés: 2013. augusztus 4.
  14. ↑ Tim Ashley (2010. november 11.). "Strauss: Oboe Concerto; Serenade in E Flat; Suite in B Flat – review". The Guardian. Hozzáférés: 2011. február 28.
  15. ↑ "Daniel Harding nouveau directeur musical de l'Orchestre de Paris et Thomas Hengelbrock chef associé à partir de la saison 2016–2017" (PDF) (Press release). Orchestre de Paris. 2015. június 11. 2015. június 13. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2015. június 12. {{cite press release}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó) "Archivált másolat" (PDF). 2015. június 13. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2020. szeptember 30."Archivált másolat" (PDF). 2015. június 13. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2020. szeptember 30.
  16. ↑ "Daniel Harding quitte l'Orchestre de Paris". France Musique. 2018. január 30. Hozzáférés: 2018. február 1.
  17. ↑ "Daniel Harding förlänger till 2023 – tar Radiosymfonikerna på omfattande turné" (Press release). Swedish Radio Symphony Orchestra / Berwaldhallen. 2018. október 17. Hozzáférés: 2018. október 18.
  18. ↑ "Daniel Harding Music Partner of NJP" (Press release). New Japan Philharmonic. 2010. szeptember 1. 2013. szeptember 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. szeptember 1. "Archivált másolat". 2013. szeptember 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. szeptember 30."Archivált másolat". 2013. szeptember 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. szeptember 30.
  19. ↑ "Daniel Harding Selected as Karuizawa Ohga Hall's First Artistic Director" (Press release). Ohga Hall, Karuizawa. 2012. február 15. Hozzáférés: 2012. február 15. "Archivált másolat". 2021. május 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. szeptember 30.
  20. ↑ Richard Fairman (2020. június 16.). "Conductor-pilot Daniel Harding on going from podium to cockpit". Financial Times. Hozzáférés: 2020. június 18.
  21. ↑ Daniel Harding: Discography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2020) (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.)
  22. ↑ Daniel Harding: Discography. discogs.com. (angolul) Discogs (2020) (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.)

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Daniel Harding című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Daniel_Harding&oldid=29249227”