Gustav Perčec
| Gustav Perčec | |
 | |
| Született | 1885 Valpó |
| Elhunyt | 1935. február (49-50 évesen) Longobucco |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gustav Perčec témájú médiaállományokat. | |
Gustav Perčec ( Valpovo, 1885 – Longobucco, Sila község, Cosenza megye, Olaszország, 1935. február)[1] usztasa megbízott.
Ferdinandovac közelében, a Dráva folyó mentén birtoka volt. A Karagyorgyevics-diktatúra bevezetése előtt halászhajókat bérelt abban a térségben. Mivel ő is azon „kettős identitású birtokosok” közé tartozott, akiknek a magyar oldalon is voltak birtokaik. Gyakran tartotta a kapcsolatot a magyar hatóságokkal, ezért menekülése után a Jugoszlávia felé irányuló hadműveletek vezetésével bízták meg. A helyi terep megfelelő volt, mivel a podravinai határ jelentős részét nem maga a Dráva folyó alkotta, hanem könnyen átjárható volt, így ez a terület vált az usztasák Jugoszlávia felé irányuló tevékenységének legjelentősebb területévé.[2] 1929 közepén már megkezdte a terrorakciókra szolgáló ügynökök kiképzésének megszervezését a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban.[2]
Tevékenysége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1929-ig a Hrvat című újságot szerkesztette.[3] A január hatodikai diktatúra bevezetésével politikai ellenfeleit üldözték. Száműzetésbe vonult, akárcsak Juraj Krnjević és August Košutić, a HSS vezetői, valamint a radikális nacionalisták, Ante Pavelić (a Horvát Blokk nemzetgyűlési tagja), Branimir Jelić és mások, hogy elkerüljék a letartóztatást.
Perčec és Jelić távozása azután következett, hogy a rendőrség és a csendőrség erőszakkal leverte a kettőjük által szervezett tüntetést: A jobboldali fiatalok tevékenysége az 1928. december 1-jei tüntetéseken került előtérbe az újraegyesítés 10. évfordulójának megünneplése alkalmából. Nevezetesen két fekete és egy horvát zászlót vontak fel a zágrábi székesegyház tornyán, abban a pillanatban, amikor magas rangú tisztek és köztisztviselők gyűltek össze. Mindkét fekete zászló a székesegyház bejárata előtt összegyűlt vendégekre hullott. Amikor a rendőrség letartóztatott két fiatalt (az incidens résztvevőit) és a rendőrőrsre kísérte őket, konfliktus tört ki egy tüntetőcsoporttal és vérontás tört ki a Petrinjska utcában. Az akció szervezői, Branimir Jelić és Gustav Perčec ezt követően illegálisan elhagyták az országot.[4] Pavelićhez, Perčechez, Jelićhez, Košutićhoz és Krnjevićhez fokozatosan csatlakozott a száműzetésben további egy tucat horvát tudós és munkás. Pavelić és Perčec Szófiába látogattak, és 1929. április 20-án aláírták a Szófiai Nyilatkozatot a Macedón Nemzeti Bizottság képviselőivel, amelyben hangsúlyozták, hogy összehangolják "jogi tevékenységeiket az emberi és nemzeti jogok, a politikai szabadság és Horvátország és Macedónia teljes függetlenségének érvényesítése érdekében". Jugoszlávia tiltakozott Bulgáriánál. E nyilatkozat miatt Pavelićet és Perčecet 1929. július 17-én a belgrádi Államvédelmi Bíróság halálra ítélte hazaárulásért. Stipe Javor Zágrábban maradt, és kapcsolatot tartott velük, hogy beszámoljon a hazai helyzetről.
Perčec 1930-ban Bécsben megalapította a Grič című horvát emigráns újságot. Ő volt az első szerkesztője.
1931 nyarán a magyar hatóságok közvetítésével Horváth Emíl álnéven bérbe vette a magyarországi Jankapuszta (Jankovac) birtokot.[2]
1931 decemberében Jankapusztán, Velika Kaniza közelében, az államhatár közelében, usztasa központot szervezett a magyar hatóságok engedélyével.[2][5] Az ebből a kiképzőtáborból származó usztasák a határon túl is tevékenykedtek, és erős hálózatot építettek ki Prekodravljében és Đelekovac közelében. A jankapusztai tábor létrehozásáig az usztasák többnyire a határon túl, Ferdinandovac közelében tevékenykedtek.
1932 nyarán egy Spittalban (Ausztria) tartott találkozón, amelyen részt vettek az usztasa emigránsok, Ante Pavelić, Gustav Perčec és Vjekoslav Servatzy, az előkészületek után döntés született Lika felkeléséről.
Nagyon rosszul vezette a jankapusztai kiképzőtábort, ami összetűzéshez vezetett Igor Domitrovićcsal, a tábor egyik első kadétjával. A Domitrovićcsal való súrlódás az összes kadétra átterjedt. Domitrović figyelmeztetett, hogy a dolgok odáig fajultak, hogy Pavelićnak írt levelében azt írta, hogy vérontás lesz a súrlódások miatt, hacsak nem történik valami változás. Perčec viselkedése nem járult hozzá a fellángoló indulatok eloltásához. Nagyon keményen megbüntette az elégedetlenkedőket, sőt bebörtönözte őket. A harag még nagyobb lett, és erőszak tört ki a két csoport között. Az elégedetlenkedők követelték Perčec eltávolítását és másvalaki kinevezését parancsnokká. Az ügyet az elégedetlenkedők áthelyezésével „megoldották”, akik közül néhányan maguk hagyták el a tábort. Perčec addig szeretőjénél, Jelka Podgorelecnél élt Budapesten, és időnként meglátogatta a tábort, hogy felmérje a helyzetet. 1932 közepén Ivan Perčević megérkezett a táborba, hogy segítsen a kiképzőtér működtetésében.
A látszólagos nyugalom addig tartott, amíg Perčec szeretője, Jelka Pogorelec, aki a jugoszláv titkosszolgálatnak dolgozott, Jugoszláviába nem menekült.
Szegény földművesek, Mihajlo és Agata lányaként, Podravina nyugati részén. Pontosabban 1911-ben született Sv. Ilija faluban, nem messze Varaždintól (Zágrábtól 72 km-re északra).Nem volt jó kapcsolata az apjával, mert az gyakran elégedetlen volt visszatérése után, főleg azért, mert kis birtoka és sok kiskorú gyereke volt. Gyakran eladósodott kocsmákban végül talált egy másik feleséget, egy egészen fiatalt, aki csak öt évvel volt idősebb Jelkánál. Ezért döntött úgy, hogy 12 éves lányát, Jelkát barátjához, Gustav Perečechez adja nevelőszülői gondozásba. Amikor Jelka betöltötte a 15. életévét,a 43 éves Gusztáv viselkedése megváltozott: udvarolni kezdett neki ugyanakkor megtiltotta neki, hogy a Kereskedelmi Akadémiáról származó kollégáival találkozgasson. A fiatal Jelka komoly embernek hitte, aki hamarosan feleségül veszi, de ez a házasság soha nem jött létre.Kicsivel később Gusztáv és Jelka Bécsben telepedtek le.
A Jugoszláv Hírszerző és Biztonsági Szolgálat (OBS) tapasztalt operatív munkatársa ("tartótisztje) Vladeta Milićević sikeresen beszervezte Jelkát, mivel Perečec maga is megfigyelése célpontja volt. Jelka emlékirataiban azzal mentegette magát, hogy azért egyezett bele az együttműködésbe az OBS-szel, mert rájött, hogy Perečec valójában más nőkkel csalja őt. Perečec és Jelka Magyarország délnyugati részére költöztek, mivel Jelka a horvát terrorista és szabotázsakciókért felelős tábor igazgatója volt, ahol 18-35 év közötti honfitársait képezték ki. Jelka gyakran vett részt vele tartott megbeszéléseken,ahol a szeretője titkárnőjeként működött, elbűvölően mosolygott, és a vártnál is több információt hallgatott ki a Jugoszláv Királyság elleni illegális tevékenységekről és tervekről, és ezeket később továbbította az OBS ügynökeinek, egy titkos bankszámlájára „elhelyezett” díj ellenében. Jelka Perečeccel Budapestre költözött. Ott egy luxuslakásban is éltek, miközben Jelka időnként elit tánckabarékban lépett fel a magyar fővárosban. Jelentős információ jutott el Belgrádba, hogy Perečec a magyar hírszerző szolgálatok tisztjeivel is találkozik, és együttműködik az usztasa mozgalommal.[6]
Kémkedési tevékenységét a jankapusztai tábor második szakaszában kezdte. Az usztasa mozgalom vezetése már korábban is gyanakvással tekintett rá. Később Ivan Perčević[7], Ante Pavelić küldötteként, a táborba érkezett, hogy figyelmeztesse Perčecet, szakítsa meg vele a kapcsolatokat, amit Perčec nem tett meg.
Halála
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Amikor a botrány kirobbant, Ante Pavlić sokkos állapotban volt, nagy fejfájással küzdött, mert ő is kemény kritikákat kapott Benito Mussolinitől és Horthytól. Rájött, hogy Gustav Perečec a hibás mindezért, és hogy mielőbb el kell távolítani. És így is lett. Az usztasa ügynökök megtalálták Perečecet Olaszországban, ahol a jankpusztai tábor bezárása után bujkált, és Pavelićhez vitték Longobuko városába (az Appennini-félsziget legdélibb csücskében). Az usztasa brutálisan megkínozta, majd Ante Pavelić halálos lövéssel fejbe lőtte.[8]. Perečecet ott temették el Mario Furlan álnéven. Hasonló sors érte utol a sokak által jugoszláv Mata Harinak nevezett Jelka Pogorelecet: a hatalomra került usztasák rátaláltak Szarajevóban, majd a zágrábi börtönben Pavelić parancsára szörnyű tortúra után végeztek vele is.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Hrvatski institut za povijest: Časopis za suvremenu povijest, sv. 26, broj 2 - 3, Str. 243, 1994.
- 1 2 3 4 Vladimir Šadek: Logor Janka-puszta i razvoj ustaške organizacije u Podravini do 1934., Podravina, sv. 11, broj 21, Str. 47 - 56 Koprivnica 2012.
- ↑ Josip Miljak: Atentat u Marseillesu 9. listopada 1934., 9. listopada 2007. 73. obljetnica
- ↑ Hrvoje Matković: Povijest Nezavisne Države Hrvatske, Drugo, dopunjeno izdanje, Zagreb, 2002., str. 11., preuzeto 29. veljače 2012.
- ↑ Davor Kovačić: Pitanje Međimurja u redarstveno-obavještajnim odnosima Nezavisne Države Hrvatske i Kraljevine Mađarske u Drugom svjetskom ratu, Polemos 13 (2010.) 2: ISSN 1331-5595, str. 60
- ↑ Томислав Б. Ковач: АГЕНТ ЈЕЛКА ПОГОРЕЛЕЦ - ЖЕНА КОЈА ЈЕ РАЗБИЈАЛА УСТАШКИ ПОКРЕТ 1930-ИХ ГОДИНА. http://www.zlocininadsrbima.com/Novost.aspx?Naslov=%D0%90g%D0%B5nt-%D0%88%D0%B5lk%D0%B0-P%D0%BEg%D0%BEr%D0%B5l%D0%B5c-z%D0%B5n%D0%B0-k%D0%BE%D1%98%D0%B0-%D1%98%D0%B5-r%D0%B0zbi%D1%98%D0%B0l%D0%B0-Ust%D0%B0ski-p%D0%BEkr%D0%B5t-1930-ih-g%D0%BEdin%D0%B0
- ↑ http://www.zlocininadsrbima.com/Zlocinac.aspx?ImeZlocinca=%D0%98%D0%B2%D0%B0%D0%BD-%D0%9F%D0%B5%D1%80%D1%87%D0%B5%D0%B2%D0%B8%D1%9B-%D0%93%D0%B5%D0%BD%D0%B5%D1%80%D0%B0%D0%BB
- ↑ Ivan Peršić: Fanatici i ekstremisti, kompromisanti i realisti u hrvatskoj politici najsudbonosnijih trideset godina, od 1914/15 do 1944/45 / Ivan Peršić: Kroničarski spisi / priredio Stjepan Matković. - Zagreb, 2002.
- ↑ https://magyarnarancs.hu/tudomany/a-macedon-szal-115747
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Gustav Perčec című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
