Vah
| Vah | |
| Közigazgatás | |
| Országok | Oroszország |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 964 km |
| Vízhozam | 504 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 76 700 km² |
| Forrás | Nyugat-Szibériai-alföld |
| Torkolat | Ob |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
A Vah (oroszul: Вах) folyó Nyugat-Szibériában, Oroszország Hanti- és Manysiföldön. Az Ob északi, jobb oldali mellékfolyója.
Földrajz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Hossza: 964 km; vízgyűjtő területe: 76 700 km²; évi közepes vízhozama: 504 m³/s (665 m³/s?).
Forrása az Ob, a Jenyiszej és a Taz folyók vízválasztóján található. Innen kezdetben északnyugatra, majd délnyugat – nyugat felé halad és Nyizsnyevartovszk várostól 10 km-re ömlik az Obba. A Nyugat-szibériai-alföld lapos középső területén, nagyobb részt elmocsarasodott tajgán folyik keresztül, medencéjében sok a nagy kiterjedésű mocsár és az eltőzegesedett tó.
Medre rendkívül kanyargós. Folyása lassú, a folyó teljes esése a közel 1000 km-es hosszához képest nagyon kicsi, csupán 125 m.[1]
November elejétől április végéig befagy. Magasvíz idején az Ob vize visszafelé folyik a Vah medrébe, ilyenkor szélesen elterülő völgye teljesen víz alá kerül.
Larjak településtől a torkolatig, 453 km-en át hajózható.
Mellékfolyói
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Balról a Nagy Mektigjegan
- Jobbról a Kulinyigol, a Szabun, a Kolikjegan.
A Vah völgyében először 1962-ben bukkantak földgázmezőre. Később a medencéjében található Szamotlor-tónál Oroszország egyik legnagyobb kőolajlelőhelyét tárták föl, kitermelése napjainkban is nagy ütemben folyik.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Székely András (1978). Szovjetunió, I. kötet. Budapest: Gondolat Kiadó. 145. oldal. o. ISBN 9632803035.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Nagy szovjet enciklopédia (orosz nyelven). Hozzáférés: 2010. július 18.
- V. M. Kotljakov, ed. (2006). Szlovar szovremennyih geograficseszkih nazvanyij (orosz nyelven) (online kiadás ed.). Jekatyerinburg: U-Faktorija. Hozzáférés: 2010. július 21.[halott link]
