Kutk
| Kutk | |
 | |
| Szerepe | Teremtő isten, Csaló isten |
| Nem | Férfi |
| Szent állat | Holló |
Kutk (nevei más formában: Kutkh, Kutkha, Kootkha, Kutcha és egyéb változatokon is ismert) egy szellem, aki leginkább egy holló alakját veszi fel. Oroszország távol-keleti őslakos népei különböző formákban tisztelik. Kutk számos legenda szereplője: a teremtés kulcsfigurája, az emberiség termékeny őse, hatalmas sámán és csínytevő isten. Népszerű témája a csukcsok animista történeteinek, és központi szerepet játszik a kamcsatkai korjakok és itelmenek mitológiájában. A Kutkról szóló történetek közül sok hasonlít a Csendes-óceán északnyugati partvidékének őslakos amerikai népei körében ismert holló történeteihez, ami az ázsiai és észak-amerikai népek közötti hosszú távú kulturális kapcsolatokra utal.
Nevek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kutk széles körben ismert azok között a népek között, akik a csukcs-kamcsatka nyelvcsaládhoz tartoznak. Regionálisan a csukcsok között Kúrkil néven, az itelmenek között Kutk néven, a délkeleti korjákok között KútqI, KútqIy vagy KúsqIy néven, az északnyugatiak között pedig KúykIy vagy QúykIy néven ismerik.
Korják nyelven a nevet általában bővített alakban használják (KutqÍnnaku, KusqÍnnaku, KuyÍnnaku ), amelyek mindegyike azt jelenti: „Nagy Kutk”. Európai nyelvekre egyszerűen „Istennek” fordítják.[1]
Mítoszok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kutk történetei számos, gyakran egymásnak ellentmondó változatban léteznek. Egyes történetekben őt kifejezetten egy Teremtő hozta létre, és ő engedi be a hajnal fényét a földre, amikor lecsapja a földet körülvevő köveket. Más történetekben ő teremti meg önmagát (néha egy régi bundából), és büszke arra, hogy független a Teremtő istenalaktól. Egyesekben Kamcsatka akkor jön létre, amikor Kutk egyik tolla lehull, miközben a föld felett repül. Más történetekben a szigetek és kontinensek az ő ürülékéből, a folyók és tavak pedig a vízből jönnek létre. Kamcsatka nehéz vulkáni terepe és gyors folyói Kutk szeszélyes és önfejű természetét tükrözik.
A nap és a hold formájában megjelenő fény elhozása gyakori téma. Néha kutk becsap egy gonosz szellemet, amely elfogta a csillagokat, hasonlóan a Csendes-óceán északnyugati partvidékén élő tlingit és haida népek legendáihoz. Más legendákban viszont őt kell becsapni, hogy kiengedje a napot és a holdat a csőréből.
Kutk férfiasságát sok legenda hangsúlyozza. Számos mítosz foglalkozik azzal, hogy gyermekei más állati szellemekkel párosodnak, és így teremtik meg a világot benépesítő népeket.
Az észak-eurázsiai népek animista hagyományában Kutk számos interakcióban és vitában vesz részt a farkassal, a rókával, a medvével, a rozsomákkal, az egérrel, a bagollyal, a kutyával, a fókával, a rozmárral és számos más szellemmel. Ezeknek az interakcióknak a többsége valamilyen trükköt tartalmaz, amelyekben Kutk ugyanolyan gyakran kerül ki győztesen, mint amennyiszer belőle csinálnak bolondot.
Ezekre az ellentmondásokra példa a csukcsok legendája Kutkról és az egerekről. A nagy és hatalmas holló, Kutk a kozmoszban repült. A folyamatos repülés fáradalmaitól kimerült, kiokádta a Földet a gyomrából, öregemberré változott, és leszállt a kopár földre, hogy pihenjen. Első lépéseiből előbukkantak az első egerek. Kíváncsiak, játékosak és félelem nélküliek voltak, és behatoltak az alvó Kutkh orrába. Az isten tüsszentése megremegette a földet, hegyeket és völgyeket hozott létre. Az egerek megsemmisítésére tett kísérletek az óceán kialakulásához vezettek. A további zaklatások a hó és a tűz erői közötti nagy csatához vezettek, amely létrehozta az évszakokat. Így a hatalmas Kutk és a kicsi, de számtalan egér közötti dinamikus interakcióból alakult ki az emberek számára felismerhető változékony világ.[2]
Jelleme
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Bár Kutk állítólag az emberiségnek a fényt, a tüzet, a nyelvet, az édesvizet és olyan készségeket adott, mint a hálószövés és a párzás, gyakran ábrázolják nevetség tárgyaként, éhes, tolvaj és önző alakként. Ellentmondásos jellemével hasonló más trükkös istenekhez, például a kojothoz.
A korai orosz felfedező és Kamcsatka etnográfusa, Sztyepan Krasenyinnyikov (1711–1755) az itelmenek Kutk-hoz fűződő viszonyát a következőképpen foglalja össze:
"Nem tisztelik őt, és soha nem kérnek tőle semmilyen szívességet; csak gúnyolódva beszélnek róla. Olyan illetlen történeteket mesélnek róla, hogy szégyellném őket elismételni. Szidják azért, mert túl sok hegyet, szakadékot, zátonyt, homokpadot és gyors folyót teremtett, és azért, mert viharokat és zivatarokat okoz, amelyek gyakran kellemetlenséget okoznak nekik. Télen, amikor felmászanak a hegyekre vagy leereszkednek róluk, szidalmazzák és átkokkal illetik. Ugyanígy viselkednek, amikor más nehéz vagy veszélyes helyzetben vannak."[3]
Mindezek ellenére Kutk továbbra is népszerű és ikonikus Kamcsatkában, gyakran használják reklámokban és promóciós anyagokban. A korjak kézművesek által készített, gyakran gyöngyökkel díszített, szőrmével szegélyezett, stilizált Kutk-faragványok gyakori emléktárgyak.
A csukcsok teremtő isteneként nagyjából azonos a török népek körében tisztelt Báj Ülgennel. A korjakok Quikinna'qu-nak („Nagy Holló”) nevezik, a kamcsadal (itelmen) mitológiában pedig Kutkhu néven szerepel.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ W. Bogoras. (1902) "The Folklore of Northeastern Asia, as Compared with That of Northwestern America" American Anthropologist, 4:4, 577-683 oldal.
- ↑ Menovschikov, G.A. (1974) Сказки и мифы народов Чукотки и Камчатки (Tales and myths of the people of Chukotka and Kamchatka) Nauka. Moszkva, 636 oldal
- ↑ Sztyepan Petrovics Krasenyinnyikov: Kamcsatka leírása, 1755 (angolul: Description of the Land of Kamchatka. E.A.P Crownhart-Vaughan, Portland: Oregon Historical Society).
Források (angol)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- D. Koester (2002) "When the fat raven sings: mimesis and environmental alterity in Kamchatka's environmental age." in People and the Land, Pathways to Reform in Post-Soviet Siberia, ed. E. Kasten. Berlin: Dietrich Reiner Verlag.
- W. Jochelson (1908). The Koryak. Leiden, E.J. Brill.
- D.S. Worth (1961). Kamchadal Texts Collected by W. Jochelson 's Gravenhage: Mouton.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Kutkh című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
