Maurice Pialat

	Maurice Pialat
Született	Maurice Roland Pialat; 1925. augusztus 31.; Cunlhat
Elhunyt	2003. január 11. (77 évesen); Párizs 6. kerülete
Állampolgársága	francia
Házastársa	Arlette Langmann (1968–); Sylvie Pialat (1982 – 2003. január 11.);
Foglalkozása	színész; filmrendező; forgatókönyvíró; filmproducer; vágó; televíziós rendező; filmszínész; festőművész; rendező;
Kitüntetései	Louis Delluc-díj (Szerelmeinkre, 1983); César-díj a legjobb filmnek (Szerelmeinkre, 1984); Arany Pálma (A sátán árnyékában, 1987);
Halál oka	veseelégtelenség
Sírhelye	Montparnasse-i temető (9)
	Rendezői pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1957-1995
	Díjai
	César-díjak
	Legjobb film ; Szerelmeinkre (1984)
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Maurice Pialat témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Maurice Pialat (Cunlhat, 1925. augusztus 31. – Párizs, 2003. január 11.) César-díjas francia filmrendező, színész, forgatókönyvíró. A francia új hullám "második" hullámának (Jean Eustache, Philippe Garrel és Jacques Doillon mellett), kicsit megkésett jelentős, dokumentarista alkotója. François Truffaut nagy kedvence, korai filmjeinek producere.

Élete

Főiskolai tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Főiskolán végezte Párizsban.

Először festő, majd csak később lett színész. 1955-től színházi rendezőként dolgozott. 1958-tól rövidfilmeket forgatott. 1960-tól tv- és filmrendező-asszisztensként dolgozott. 1963-1964 között dokumentumfilmeket készített. 1969-től játékfilmrendező volt.

Filmjei

Díjai

César-díj a legjobb filmnek (1984)
Cannes-i Arany Pálma-díj (1987)

Jegyzetek

1 2 3 "Fichier des personnes décédées mirror". Hozzáférés: 2023. január 6..
↑ "Internet Movie Database". Internet Movie Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2015. július 21..
1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10..
1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
↑ "Gran Enciclopèdia Catalana". Nagy Katalán Enciklopédia (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia.
↑ "GeneaStar".
↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. július 21..
↑ "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
↑ "filmportal.de". Hozzáférés: 2017. október 9..
↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 31..
↑ "www.myfrenchlife.org/2013/04/02/maurice-pialat-french-painter-and-filmmaker/".
↑ "www.myfrenchlife.org/2013/04/02/maurice-pialat-peintre-et-cineaste-francais/".
↑ "Museum of Modern Art online collection" (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. december 4..
↑ "www.liberation.fr/portrait/2005/11/19/a-leurs-amours_539568".

Források

Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4

Szakirodalom

Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy – a francia film ötven éve (Héttorony Könyvkiadó – Budapest Film, Bp., 1992.)
Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu/Bresson/Dreyer (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Francia Új Hullám Kiadó, Bp., 2011.)

További információk

Maurice Pialat a PORT.hu-n (magyarul)
Maurice Pialat az Internet Movie Database oldalon (angolul)
FilmVilág.hu

Filmművészetportál
Franciaország-portál

[f3b56d4d65d091658f7b1794f464a6247d2d2f3b-1] 1 2 3 "Fichier des personnes décédées mirror". Hozzáférés: 2023. január 6..

[d6516a59e38d80d133032d7e0f83506f50625873-2] "Internet Movie Database". Internet Movie Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2015. július 21..

[24f6846b4165c730a860e5a194b6ad2bf9f7f5e2-3] 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10..

[67e9fa1e971971d0ae32b157bff28caef5b2d8dc-4] 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..

[ab8fcbadc770fdacfc1972e77ad9a1123517f4e7-5] "Gran Enciclopèdia Catalana". Nagy Katalán Enciklopédia (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia.

[f958a541b5d2bbf7502b3a4e77273ef49610d081-6] "GeneaStar".

[bb3e89cad8d0aec762a2e634adb3e92902e484ac-7] Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. július 21..

[c8cc21ef4c9eff7626dfec06f628dffed292cbad-8] "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..

[08cbbcc186ee5c1bef5f820d08c914b33560b2f2-9] "filmportal.de". Hozzáférés: 2017. október 9..

[82136f8a98a4982f31e232ee983777c369136231-10] Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 31..

[cc1d08460cf912e27834a482c1a961e67d23de0e-11] "www.myfrenchlife.org/2013/04/02/maurice-pialat-french-painter-and-filmmaker/".

[6274358f08a78da8e5a48a9dc89ffb93e0801112-12] "www.myfrenchlife.org/2013/04/02/maurice-pialat-peintre-et-cineaste-francais/".

[5e09f820365d7540ab409805408f696d198069ef-13] "Museum of Modern Art online collection" (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. december 4..

[ef60dc87f50a3f070ad7081c34d9cd199208b740-14] "www.liberation.fr/portrait/2005/11/19/a-leurs-amours_539568".

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

Maurice Pialat
Született	Maurice Roland Pialat^[1] 1925. augusztus 31.^[2]^[3]^[4]^[5]^[6] Cunlhat^[1]
Elhunyt	2003. január 11. (77 évesen)^[7]^[3]^[4]^[8]^[9] Párizs 6. kerülete^[10]^[11]^[12]^[1]
Állampolgársága	francia^[13]
Házastársa	Arlette Langmann (1968–) Sylvie Pialat (1982 – 2003. január 11.)^[14]
Foglalkozása	színész filmrendező forgatókönyvíró filmproducer vágó televíziós rendező filmszínész festőművész rendező
Kitüntetései	Louis Delluc-díj (Szerelmeinkre, 1983) César-díj a legjobb filmnek (Szerelmeinkre, 1984) Arany Pálma (A sátán árnyékában, 1987)
Halál oka	veseelégtelenség
Sírhelye	Montparnasse-i temető (9)
Rendezői pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1957-1995
Díjai
César-díjak
Legjobb film Szerelmeinkre (1984)

IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Maurice Pialat témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség