Prosecco
| Prosecco | |
 | |
| Származási hely | Olaszország |
| Alkoholtartalom | % |
| A gyártó weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Prosecco témájú médiaállományokat. | |
A Prosecco egy olasz, elsősorban Glera szőlőből készülő fehérbor, melyet hagyományosan erősebben buborékos (spumante), gyengébben habzó (frizzante), és szén-dioxid mentes (tranquillo) formában állítanak elő.[1]
Nevét a Trieszt közeli Prosecco településről kapta, ahonnan a szőlőfajta, és a bor származik.[2]
A Prosecco DOC Veneto és Friuli Venezia Giulia régiók kilenc tartományában készül.[3] A Prosecco Superiore DOCG kétféle változatban készülhet: A Prosecco Conegliano Valdobbiadene Superiore DOCG Veneto régió Treviso tartományából származik, a Coneglio és Valdobbiadene települések közti hegyekből. A Asolo Prosecco Superiore DOCG elnevezésű bort Asolo település közelében készítik.[3]
A Prosecco alapanyaga számos koktélnak (például az Észak-Olaszországban népszerű spritz-nek), illetve kevésbé drága helyettesítője lehet a francia Champagne-nak.[4][5]
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Prosecco településen található kastély közelében már a 16. században készítettek fehérbort. A borral kapcsolatos első írásos emlék Fynes Moryson nevéhez köthető, aki 1593-ban látogatott Észak-Olaszországba. Írásában az italt Olaszország egyik leghíresebb boraként emlegette, Prosecho in Histria néven.[6]
A Prosecco név először az Aureliano Acanti által írt Il roccolo Ditirambo című könyvben tűnik fel: „És most meg akarom nedvesíteni a szájam ezzel az almás bukéjú Prosecco-val”.[7]
Az 1960-as évek előtt a Prosecco-t inkább édes formában termelték, és nehezen volt megkülönböztethető a Piemont régióban készülő Asti nevű pezsgőtől. A 60-as évek után a technikai fejlődésnek köszönhetően mára elsősorban minőségi száraz pezsgőként gyártják a Prosecco-t.
1998-ban a Prosecco exportja már átlépte a 10 %-ot, az összes értékesítéshez viszonyítva.[8]
2000-ben a Prosecco borok megjelentek az Amerikai Egyesült Államok bolthálózatainak polcain is.
A 2010-es évek közepén a Prosecco legnagyobb export piaca az Egyesült Királyság volt, az olaszországi termelés kb. 25 %-a oda irányult.
2008-ban a Prosecco di Conegliano-Valdobbiadene, a Prosecco di Conegliano és a Prosecco di Valdobbiadene DOC védettség alá került, az olasz kormány döntése alapján. 2009-ben ezek a borok DOCG védettségi státuszt szereztek.
2010-ben a termelők előterjesztésére a Prosecco név az Európai Uniós jogszabályok által meghatározott Oltalom alatt álló eredetmegjelölést (OEM) kapott, így ettől kezdve hivatalosan a bor alapanyagaként szolgáló Glera szőlőt sem lehet prosecco-nak nevezni.
Készítése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ellentétben a francia Champagne-nyal, a Prosecco készítésekor a Martinotti-Charmat módszert alkalmazzák, mely során a másodlagos fermentáció rozsdamentes acél tartályokban megy végbe, így a bor elkészítése valamelyest kevesebb költséggel jár, mint a palackban történő erjesztés. A Prosecco Valdobbiadene DOCG készítésekor ezzel szemben megengedett a Metodo Classico eljárás használata is, mely során a másodlagos erjesztés végső szakasza a palackba töltve megy végbe.
Megközelítőleg 150 millió palack Prosecco készül Olaszországban évente. 2008-ban a Prosecco 60 %-át a Conegliano és Valdobbiadene által határolt területen termelték.[2] A 2000-es évek elejétől a Glera (vagy Prosecco) szőlőt más országokban, többek között Brazíliában, Romániában, Argentínában és Ausztráliában is termesztik, valamint bort készítenek belőle.[2]
Conegliano és Valdobbiadene termelési területén több, mint 150 borászat található, melyek konzorciumot alkottak a Prosecco minőségének, és jó hírnevének megőrzésére. 2018-ban Consorzio per la Tutela del Prosecco di Conegliano e Valdobbiadene szervezetnek 178 bortermelő tagja van.[9]
Prosecco DOC
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Prosecco DOC pezsgő (spumante), gyengén habzó- (frizzante), és klasszikus buborékmentes (still) bor formájában is készülhet.
Ezek közül a Prosecco DOC Spumante a legnépszerűbb, és legszélesebb körben fogyasztott változat világszerte, mely hosszan tartó pezsgéssel rendelkezik. A Prosecco DOC Frizzante palackjában kisebb nyomás uralkodik, és a pohárba töltés után rövid időn belül távozik az ital szén-dioxid tartalma. A Prosecco DOC Tranquillo nem tartalmaz szén-dioxidot, klasszikus fehérborként fogyasztható.
A Prosecco borok az európai uniós szabályokat figyelembe véve "Brut" (maximum 12 g/l visszamaradt cukor), "Extra Dry" (12-17 g/l), vagy "Dry" (17-32 g/l) kategóriába sorolhatók. [4]
A szén-dioxid mentes változat kb. 5 %-át teszi ki a termelésnek, és nagyon keveset exportálnak belőle.[10] A nem védett eredetű (DOC vagy DOCG zárjeggyel nem rendelkező) Prosecco borok gyakran olcsóbbak, és változó minőségűek.
Prosecco Superiore DOCG
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Prosecco Conegliano Valdobbiadene Superiore DOCG kizárólag Treviso provinciában, Veneto megyében készülhet, a Conegliano és Valdobbiadene közti hegyekben. A valdobbiadene-i termelők gyakran nem tüntetik fel Conegliano település nevét a boraik címkéjén, így Valdobbiadene Prosecco Superiore néven hozzák forgalomba azokat. Emellett van egy kisebb termelési terület Asolo közelében, ahol a Asolo Prosecco Superiore DOCG elnevezésű bort készítik.[3] Míg a Prosecco DOC alapanyagaként szolgáló szőlő közel 20.000 hektár alacsonyan fekvő termőterületen található, addig a DOCG jelzéssel ellátott borokra szigorúbb szabályozás érvényes: ezek a szőlők kb. 6.586 hektáron, hegyoldalakon művelt területeken termeszthetőek.[3] A Valdobbiadene-közeli hegyekben termesztett szőlő a hegyoldalak meredeksége miatt a metszéstől a szüretig elsősorban csak kézzel művelhető. A kézimunka (főként a szüret) emeli a bor értékét.
Fogyasztása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Olaszországban a Prosecco egy széles körben fogyasztott bor.[2] Olaszországon kívül főként – a Champagne-hoz hasonlóan – aperitifként szolgál. Más pezsgőkhöz hasonlóan a Prosecco-t is hűtve ajánlott fogyasztani.
A Champagne-nyal ellentétben a Prosecco borok túlnyomó részét nem palackban erjesztik, és idővel jobban veszít élvezeti értékéből. Emiatt ezt a bort ajánlott a lehető legfiatalabb korában fogyasztani, lehetőleg a palackozástól számított 3 éven belül. Egyes jobb minőségű Prosecco borok azonban akár 7 évig is fogyaszthatók maradnak.[11]
Más pezsgőkhöz hasonlítva a Prosecco-k viszonylag kis, 11-12 %-os alkoholtartalommal rendelkeznek.[12] Az íze kapcsán a következő jellegzetességeket szokták kiemelni a hozzáértők: intenzív aroma, mely almára, körtére, fehérhúsú őszibarackra és kajszira jellemző jegyeket hordoz magában. A Champagne-nyal ellentétben, mely gazdag ízvilággal, és jellegzetes másodlagos aromákkal rendelkezik, a Prosecco változatok intenzív elsődleges aromáikról, és friss, letisztult ízvilágukról ismertek.
A Prosecco-t általában tisztán, jégbe hűtve fogyasztják, de gyakran képezi kevert italok részét is: például ez a bor a Bellini koktél és a Spritz alapanyaga, emellett a Champagne helyettesítője lehet például Mimosa-koktélban. A Prosecco vodkával és citromszörbettel keverve az olasz Sgroppino alapját képezi.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Prosecco Types". Consorzio di Tutela delle Denominazione di Origine Controllata Prosecco. 2017. október 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. augusztus 13..
- 1 2 3 4 Cortese, Amy (2008. december 26.). "Italian Makers of Prosecco Seek Recognition". The New York Times. Hozzáférés: 2008. december 28..
- 1 2 3 4 O'Keefe, Kerin (2015. szeptember 25.). "The Superiority of Prosecco Superiore". Wine Enthusiast. 2015. november 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. augusztus 13..
- 1 2 Atkin, Tim (2007. november 11.). "The fizz that's the bizz". The Observer. London. Hozzáférés: 2008. december 29..
- ↑ Dane, Ana (2006. július 3.). "Pop the Cork on Prosecco". TheStreet.com. 2015. szeptember 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. december 29..
- ↑ Moryson, F. (1908). An Itinerary. Containing His Ten Yeeres Travell through the Twelve Dominions of Germany, Bohmerland, Sweitzerland, Netherland, Denmarke, Poland, Italy, Turky, France, England, Scotland & Ireland. Vol. Vol. IV. Glasgow. 80, 103. o.
{{cite book}}:|volume=has extra text (súgó)CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link) - ↑ Studio Cattaneo & Ecmedia Web & Graphics. "History". Discover Prosecco Wine. 2018. március 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. augusztus 13..
- ↑ Collins, Guy (2016. május 17.). "Prosecco 2016 Output Seen Up as Much as 20% as U.K. Sales Surge". bloomberg.com. Hozzáférés: 2017. október 15..
- ↑ "Archivált másolat". 2015. szeptember 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. augusztus 13..
- ↑ DuBose, Fred; Spingarn, Evan; Maniscalco, Nancy (2005). The Ultimate Wine Lover's Guide 2006. Sterling Publishing Company, Inc. 196. o. ISBN 1-4027-2815-8.
- ↑ Mitchell, Sandy. "Prosecco, Italy's Sparkling Wine". 2018. augusztus 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. május 7..
- ↑ Kinssies, Richard (2002. július 10.). "On Wine: Proseccos sparkle on their own terms". Seattle Post-Intelligencer. Hozzáférés: 2008. december 29..
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Prosecco című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
