Sina Simon
| Sina Simon | |
 | |
| Született | 1810. augusztus 15.[1][2][3] Bécs[4] |
| Elhunyt | 1876. április 15. (65 évesen)[1][2][3] Bécs[5] |
| Állampolgársága |
|
| Gyermekei | Iphigenia de la Croix Duchesse de Castries |
| Szülei | Sina György |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Bécsi Egyetem |
| Kitüntetései | Lista
|
| Sírhelye | Rappoltenkirchen Castle[6][7] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sina Simon témájú médiaállományokat. | |
Báró hodosi és kizdiai Sina Simon (Bécs, 1810. augusztus 15. – Bécs, 1876. április 15.) aromán származású osztrák földbirtokos, diplomata és mecénás.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A görög-vlach származású Sina György Simon (1783–1856) és Derra Katalin (1792–1851) fia. Désánfalvi Ghika Szilárd földbirtokos leányával, Iphigéniával (1815–1884) kötött házasságából egy fia és öt leánya született. Egyetlen fiuk, György fiatalon meghalt. Négy leánya maradt életben, akik közül Anasztázia (szül. 1838) Wimpffen Viktor grófhoz, császári és királyi udvari tanácsoshoz és korvettkapitányhoz ment feleségül, akitől később elvált. Irén nevű lánya (1843-1881) Maurocordato (Mavrokordato) György görög herceg felesége volt, Ilona (szül. 1845) férje Ypsilanti Gergely (1835-1886) görög herceg, görög királyi követ volt az osztrák–magyar udvarnál. Negyedik lányuk, Iphigénia (szül.: 1846) De Castries de la Croix Eugén (megh.: 1886) francia herceg neje lett.
Sina 1876-ban halt meg, holttestét a bajor Rappoltskirchenben, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. A Magyar Tudományos Akadémia aulájában, amelynek legnagyobb összeggel volt alapítója, és igazgatótanácsának tagja, Tóth Lőrinc rendes tag tartott fölötte 1876. május 29-én emlékbeszédet (megjelent az Országos Magyar Gazdasági Egyesület évkönyvében).
A mecénás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Örökségének átvételétől élete végéig azok közé tartozott, akik minden fontosabb magyar gazdasági és kulturális mozgalmat támogattak. Bőkezű adományaival hozzájárult a nemzeti intézmények létesítéséhez: a Magyar Földhitelintézet és a magyar biztosítótársaság felállításához, a vasút és gőzhajózás fejlesztéséhez, a folyók szabályozásához, a mezőgazdasági állapotok, és iskolai, népnevelési, patronátusi viszonyok javításához; a köztelek, a Magyar Nemzeti Múzeum, a kisdedóvó egylet, a kisdedkórház s egyéb kórházak, bölcsődék, árvaházak, Vakok Intézete, kereskedelmi akadémia, Nemzeti Színház, zenede, lovarda, tűzoltási ügy, nemzeti kaszinó, lipótvárosi bazilika, a képzőművészet háza és mindenek felett az MTA palotája hirdetik nevét mint alapítóét, segélyezőét, bőkezű adakozóét. 1856 májusától 1876-ig több mint 550 ezer forintot adott jótékony és kulturális intézetekre. Ebben az összegben nincs benne az athéni görög akadémia egymilliót meghaladó teljes költsége, amelyet ő alapított és építtetett fel, és a már apja által megkezdett ottani csillagvizsgáló, amelynek felszerelését, s az ott alkalmazott szakemberek díjazását egészen ő vállalta el, ami 20 éven át további 200 ezer forintjába került. Simon Sina a román kultúra fontos támogatója is volt.[8] Számos bánáti és dunai fejedelemségbeli kulturális és egyházi vállalkozást segített.[8] Barátja volt Andrei Șagunának, 3000 forintot adományozott a nagyszebeni Metropolitan Katedrálisnak, és anyagilag támogatta a bécsi România Jună diáktársaságot (Simon Sina támogatását különösen Mihai Eminescu kérte[9]).[8]
A diplomata
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Nyolc éven át folytatott diplomáciai szerepet: A bajor születésű I. Ottó görög király kormányának képviselője volt a bécsi, berlini és müncheni udvaroknál; az uralkodó feltétlen bizalmának jeléül a görög Megváltó-rend nagykeresztjével tüntette ki. A magyar király 1864-ben a Vaskorona-rend nagykeresztjét, mellyel a belső titkos tanácsosi méltóság is együtt járt, 1871-ben a magyar minisztérium előterjesztésére a Lipót-rend nagykeresztjét tűzte mellére. 1874-ben pedig a bécsi főrendiház holtiglani tagjává nevezték ki. De más fejedelmek is elismerték Sina Simon érdemeinek nagyságát, és viselte a Szent Mihály nevét viselő bajor s az Oldenburg-házi és érdemrendet, a porosz Vörös sas-rendet, a mexikói Guadeloupe-rend nagykeresztjét, az orosz Szent Anna-rend gyémántos keresztjét, a francia Becsületrend s a török Medsidje és Nisan-Iftahar rendek jelvényeit. E mellett több bank s társulat és intézet igazgató tanácsosa, s több város: Buda, Arad és Szeged díszpolgára volt.
Vagyona
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az édesapjától örökölt 80 milliónyi vagyon nagy részben Magyarországon, Ausztriában, Cseh- és Morvaországban és az al-dunai fejedelemségekben fekvő, nagy terjedelmű és jól művelt uradalmakból állott, amelyekhez újabb szerzemények is járultak belföldön, Görögországban és Olaszországban. A tulajdonát tevő ingatlan vagyon 29 uradalomban 240 ezer holdnál többet foglalt magában, ellátva a leggazdagabb felszereléssel.
Édesapja Sina György 1850-ben vásárolta meg a gödöllői Grassalkovich-kastélyt. Ezt az örökségét 1864-ben eladta egy belga banknak. Ezenkívül Tepliczán és Érden is volt kastélya. Mindemellett Európa főbb városaiban, Párizsban, Velencében is rendelkezett palotákkal.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. október 15..
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
- 1 2 Constant von Wurzbach (1856). "Sina, Simon Georg (jun.)". Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich (német nyelven). 34. Bécs: 356.
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 11..
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. június 24..
- ↑ "www.alanier.at/Sina1.html".
- ↑ "www.derstandard.at/story/1358304542492/griechisch-roemisch-durch-den-wienerwald".
- 1 2 3 Romanintezet.hu/files/egyeb/familii_si_personalitati_macedoromane.pdf https://romanintezet.hu/files/Egyeb/Familii_si_personalitati_macedoromane.pdf, hozzáférés: 2025. december 10.
{{citation}}: Missing or empty|title=(súgó) - ↑ Https://independent. Academia. Edu/dandulciu, "Prezență românească în „Leopoldstadt" -Viena. Eminescu în legende urbane", Academia.edu/49614812/prezen%c8%9b%c4%83_rom%c3%a2neasc%c4%83_%c3%aen_leopoldstadt_viena_eminescu_%c3%aen_legende_urbane, hozzáférés: 2025. december 10.
{{citation}}: External link in|author=
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Sina. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Tóth Lőrincz: Emlékbeszéd hodosi és kizdiai báró Sina Simon M. Akad. Igazg. tag felett. Értekezések a társadalmi tudományok köréből (4.4). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1876
- Az arany ember – A gödöllői kastély görög ura: Sina György és fia
- A görög tudományos Akadémia palotája Athénben – Sina Simon által. In: Vasárnapi Ujság
- Kerényi B. Eszter: Sina Simon
- A Sina Simon-érem és a díj alapító okirata[halott link]
- Nyári Krisztián: A görög, aki magyarrá akart válni – Index
- Az arany ember. A gödöllői kastély görög ura: Sina György és fia, Sina Simon. Kiállítás a Gödöllői Városi Múzeumban, 2003. március 1–szeptember 20.; szerk., tan. Kerényi B. Eszter; Gödöllői Városi Múzeum, Gödöllő, 2003
- A Sina család Magyarországon. Tudományos konferencia, Gödöllő, 2003. április 26.; szerk. Kerényi B. Eszter; Gödöllői Városi Múzeum, Gödöllő, 2004 (Gödöllői múzeumi füzetek)
- Kerényi B. Eszter: Báró Sina Simon; ÚMK, Budapest, 2007
