close
Ugrás a tartalomhoz

Telluraves

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Telluraves
Evolúciós időszak: 
Késő kréta - Holocén, 66–0 Ma
Vörösbegy, (Erithacus rubecula)
Vörösbegy, (Erithacus rubecula)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Yuri et al., 2013
Kládok
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Telluraves témájú rendszertani információt.

A telluraves (más néven szárazföldi madarak vagy fő szárazföldi madarak) a madarak 2013-ban definiált[1] kládja, melynek tartalma jelenleg még kétséges. A genetikai vizsgálatok szerint a klád többfajta madárcsoportot is magába foglal, melyek között ott van a Australaves (verébalakúak, papagájalakúak, kígyászdarufélék és a Falco) ugyanúgy, mint az Afroaveshez tartozók (az Accipitrimorphae tagjai – sasok, ölyvformák, buteók, keselyűks stb. – bagolyalakúak és harkályfélék többek között).[2] Úgy tűnik, ezek a nemrég létrehozott, az Aequornithes köré szerveződő újonnan definiált klád testvércsoportja.[3]

Tekintve, hogy mind az Afroaves (Accipitrimorphae, bagolyalakúak) és az Australaves (kígyászdarualakúak, sólyomfélék) legmeghatározóbb tagjai húsevők, úgy gondolják, hogy a Telluraves utolsó közös őse valószínűleg ragadozó lehetett.[3] Más kutatások szkeptikusak e tekintetben, és a növényevő strigogypst hozzák fel ellenpéldaként.[4]

  1. Yuri, T.; et al. (2013). "Parsimony and Model-Based Analyses of Indels in Avian Nuclear Genes Reveal Congruent and Incongruent Phylogenetic Signals". Biology. 2 (1): 419–444. doi:10.3390/biology2010419. PMC 4009869. PMID 24832669.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link)
  2. Ericson, P. G. (2012). "Evolution of terrestrial birds in three continents: biogeography and parallel radiations" (PDF). Journal of Biogeography. 39 (5): 813–824. doi:10.1111/j.1365-2699.2011.02650.x. 2017. augusztus 30. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva.
  3. 1 2 Jarvis, E. D.; Mirarab, S.; Aberer, A. J.; Li, B.; Houde, P.; Li, C.; Ho, S. Y. W.; Faircloth, B. C.; Nabholz, B.; Howard, J. T.; Suh, A.; Weber, C. C.; Da Fonseca, R. R.; Li, J.; Zhang, F.; Li, H.; Zhou, L.; Narula, N.; Liu, L.; Ganapathy, G.; Boussau, B.; Bayzid, M. S.; Zavidovych, V.; Subramanian, S.; Gabaldon, T.; Capella-Gutierrez, S.; Huerta-Cepas, J.; Rekepalli, B.; Munch, K.; et al. (2014). "Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds" (PDF). Science. 346 (6215): 1320–1331. doi:10.1126/science.1253451. PMC 4405904. PMID 25504713. 2015. február 24. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2020. július 17..
  4. Mayr, G. & Ritchter, G. (2011) Exceptionally preserved plant parenchyma in the digestive tract indicates a herbivorous diet in the Middle Eocene bird Strigogyps sapea (Ameghinornithidae). Paläontologische Zeitschrift, Volume 85, Issue 3, pp 303–307.