Hindu, hindí, indus és egyebek

Indiainak nevezünk – becsületes magyar melléknévképzővel – mindent, ami Indiából származik, aminek helyi kapcsolata van Indiával. Beszélhetünk indiai vallásokról, népekről, nyelvekről, emberekről, filmekről, rézkösöntyűkről. Ugyanilyen értelmű a ma már inkább csak tudálékosan vagy poénból használt ind szó; leginkább akkor fordul ez elő manapság, ha az ind nyelvekről esik szó. A hétköznapi mai nyelvben szintén viszonylag ritkán szerepel az indus kifejezés; azonban szakkönyvek még sokat használják, és a magamfajta emberek – általában humoros felhanggal – beszédben is sokszor mondják. Indusoknak az Indiában élő embereket nevezzük. A hindu szó mai értelme csak egy bizonyos vallásra vonatkozik. A hindu vallás, avagy hinduizmus, egyike – legnagyobbika – az indiai vallásoknak. Nincs hindu nép, hindu nyelv; beszélhetünk viszont hindu (vagyis vallási ihletésű) szobrászatról, erkölcsről, satöbbi. A hindí szó pedig az ind (konkrétan újind) nyelvek egyikét – ismét legnagyobbikát – jelenti. Nincs hindí nép, hindí építészet, hindí vallás; az azonban előfordul, hogy indológusok viccből hindí emberekről beszélnek – az ilyen anyanyelvűeket értve a kifejezés alatt. Végezetül – puszta szakmai önérzetből – megjegyezném, hogy az Indiával foglalkozó tudományág neve indológia (mivel ind témákat kutat), művelője pedig indológus. Nem indiológia, nem hindológia, nem hindiológia, nem hinduológia. A takács sem szereti, ha szakácsnak nevezik. És még egy nyelvészi apróság: a hindu szó magyar nyelven már teljesen elfogadott ebben az alakjában, Indiában azonban többnyire hosszú ú-val mondják a végét. A hindí nyelv szóvégi í-je mindig hosszú. Magyarul már jó ideje – bár ritkán – használjuk a rövid i-re végződő alakot (abból a „bölcs” megfontolásból, hogy mivel magyarul nincs hosszú í-re végződő szó, ezért az idegen szavak végét is lerövidítjük – mintha bárkinek gondot okozna hosszú í-t mondani egy szó végén). Én sem fogok senkit megkövezni, ha hindi nyelvről beszél – azonban talán még nem késő elterjeszteni a korrektebb hosszú í-s alakot.

Ha a kioktatást kibírtad, nézzük meg egy kicsit, honnan is ered ez a kavarodás. Induljunk a kályhától. Indiában ezt az „ind” szótövet csak rövid ideje használják; az ottani területeknek, országoknak, népeknek mindig is megvolt a maguk neve. Volt viszont egy nagy folyójuk, amelyet Szindhunak neveztek (ez egyébként szanszkritul egyszerűen nagy folyamot vagy egyéb vizet jelent) – mi Indus folyó néven ismerjük. Az indiai szubkontinenstől nyugatra elterülő perzsa birodalomban a folyón túli földet is ezzel a névvel illették; a perzsák azonban nem szeretik szó elején kimondani az sz hangot, és náluk a folyó és a föld neve körülbelül így hangzott: Hindu. Mire ez a szó görög közvetítéssel átkerült a latinba, lekopott a h betű is, és megszületett az Indus folyó és India tartomány neve.

Amikor – a tizenegyedik században – az iszlám vallás hívei először kezdtek tartósabb jelenlétet kialakítani a mai India földjén, az őslakókat hinduknak nevezték. Az északnyugat-indiai lakosok akkori nyelvére pedig – többek között – a hinduí, hindví, hindaví szavakat használták. Ebből a formából alakult ki a modern hindí nyelv neve. Ebből az időből származik a Hindusztán (vagy Hindosztán) kifejezés is, ami egyszerűen az Indus folyón túli országot, illetve az indiaiak országát jelenti. Manapság is sok indiai használja hétköznapjaiban ezt a szót országára, hivatalos nyelvben azonban ritkábban fordul elő.

A hindu szót azután az őslakosok fokozatosan elkezdték magukra is használni, megkülönböztetésül a jövevényektől (akiket ők leginkább mléccsháknak, barbároknak neveztek). Mivel a legélesebb különbség köztük és az újonnan jöttek között a vallási vonalon látszott, magától értetődött, hogy a hindu kifejezés elsősorban vallási jelentést öltött magára. Ma már Indián belül is ezzel a kifejezéssel illetik magukat a hindu vallás követői – azonban hogy tulajdonképpen mi a hindu vallás, azt nemigen lehet definiálni. Az egyszerűség kedvéért részben kizáró meghatározással élhetünk: hindu az, aki Indiában született, nőtt fel, és nem valamely más vallás híve.

A gyarmatosítás korában – amikor hozzánk, magyarokhoz is eljutottak ezek a kifejezések – a jelentéshatárok még nem voltak egyértelműen tisztázva, és hindu alatt általában indiai embert értettek (hindu vallásún kívül például dzsaina vallásút is, bár muszlimot csak ritkábban). Ahogy azonban a Nyugat figyelme India puszta egzotikumáról és gazdagságáról átterelődött e nagymúltú vidék beható vizsgálatára és megértésére, szükségessé vált, hogy többé ne keverjék össze a szezont a fazonnal, és fokozatosan kikristályosodtak a vonatkozó szavak jól körülhatárolt jelentései.