Gee Jon
| Gee Jon | |
| Született | 1895 körül Kína |
| Elhunyt | 1924. február 8. (29 évesen) Carson City, Nevada, Amerikai Egyesült Államok |
| Nemzetisége | kínai |
| Halál oka | halálos gáz |
Gee Jon (Kína, 1895 körül – Carson City, Nevada, Amerikai Egyesült Államok, 1924. február 8.) kínai állampolgár, az első halálos gázzal kivégzett személy.[1] A kaliforniai San Franciscóból induló Hip Sing Tong bűnügyi társaság tagja. Halálra ítélték, mert egy másik (egy nevadai) banda egyik idős tagját 1921-ben megölte egy pisztollyal.[2] Gee meggyilkolásának első kísérlete kudarcba fulladt, amikor Gee börtöncellájába mérgező gázt vezettek a Nevadai Állami Börtönben. Ezzel született meg az első gázkamra.[3]
Háttér
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gee Jon 1895 körül, Kínában született, kantoni származású. 1907 és 1908 között vándorolt be az Egyesült Államokba, életének nagy részét a San Franciscóban (Kalifornia) lévő kínai negyedben töltötte.[2][4] Gee a Hip Sing Tong nevű kábítószerekkel és szeszes italokkal foglalkozó társaság tagja lett. 1922-ben területi vitákat folytattak a rivális Bing Kong Tong társasággal, ez vezetett az ellenségeskedéshez.[4]
Tom Quong Kee halála
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tom Quong Kee egy 74 éves mosodatulajdonos volt, a Bing Kong Tong társaság tagja, a nevadai Mina városában. Hughie Sing, a két éve Amerikában tanuló tanítványa tűzte ki Kee-t Gee céljául. 1921. augusztus 27-ének éjjelén Gee belerúgott Kee lakóházának ajtajába egy Colt .38 revolvert tartva a kezében. Végzetes lövést adott le Kee-re, aki a pizsamájában nyitott neki ajtót. Gee és Sing le lett tartóztatva, nem úgy mint egyéb Tong-gyilkosságok elkövetői.[4] Abban az időben terjedt az Egyesült Államokban a bevándorlóellenes hisztéria.[5]
Tárgyalás és ítélethozás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gee és Sing két ügyvédjük, James M. Frame és Fiore Raffetto védelme alatt álltak.[6] Mindkét tagot halálra ítélte a nevadai Mineral megye Kerületi Bírósága. Viszont Sing ítéletét később életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták meg, mivel csak 19 éves volt, és mert Gee adta le magát a lövést.[2] 1921-ben egy törvényjavaslat hatására a Nevada Állami Törvényhozó Testület bevezeti a halálos gázok használatát kivégzéseknél, és Gee-t választották meg az első áldozatnak.[7] Frame azzal érvelt, hogy Gee büntetése kegyetlen és szokatlan, de kérését végül elutasították.[8] A Nevadai Legfelsőbb Bíróság helyette inkább gratulált a törvényhozóknak "a modern tudomány által ismert legemberibb módú büntetés kirovása" miatt.[7] Raffetto fellebbezése is sikertelennek bizonyult az Egyesült Államok 9. Fellebbviteli Bíróságánál a kaliforniai San Francisco városában.[6] Gee-t Carson City-ben zárták be a Nevada Állami Börtönbe.[9]
Kivégzés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Los Angeles-i Kalifornia Cianid Cég volt a nyugati Egyesült Államokban az egyetlen folyékony cianiddal kereskedő cég, viszont nem vállalta a Carson City-be szállítás felelősségét. A mérget a citrus ligeti kártevők kipusztítására használták Kaliforniában. Egy gondnok, Denver S. Dickerson elküldte az asszisztensét, Tom Pickett-et Los Angelesbe, hogy személyesen vegyen át 20 font (kb. 10 kg) halálos gázt, ami 700 amerikai dollárba került. Négy őr lemondott, mert nem akartak részt venni a folyamatban.[10] A tisztviselők először egy kísérletet tettek, elkezdték engedni a gázt Gee cellájába, miközben aludt,[7] ám ez a módszer sikertelennek bizonyult, mert a gáz könnyen elillant onnan.[3]
Összeraktak egy rögtönzött gázkamrát a börtön hentesboltjánál.[9] A kamra hatékonyságának teszteléséhez egy macskát használtak.[11] Gee-t hozzákötözték egy székhez a 11 láb (3,34 m) hosszú, 10 láb (3,04 m) széles és 8 láb (2,43 m) magas kamrában.[2] A fából készült szék mellé egy kis ablakot is beépítettek, hogy a tanúk beláthassanak.[9] A résztvevők újságírókból, állami egészségügyi tisztviselőkből, és az Egyesült Államok hadseregének képviselőiből álltak.[10] Gee sírni kezdett, amikor az őrparancsnok azt mondta neki: "Készülj fel!"[12] 1924. február 8-án 9:40-kor[10] 4 fontnyi (2 kg) hidrogén-cianid gázt pumpáltak a kamrába.[2] Az idő hideg és nedves volt.[10] Mivel az elektromos fűtőberendezés elromlott, a kamra belső hőmérséklete 13 °C volt az ideális 24 °C helyett. A hidrogén-cianid forráspontja 26 °C, így az alacsony hőmérséklet miatt kisebb tócsákká állt össze a padlón. Úgy tűnt, Gee öt másodperc alatt elvesztette az öntudatát, ezt követően hat percen keresztül fel-le rángatta a fejét.[2] Tíz perc után már teljesen mozdulatlan volt. Pillanatnyilag néhány résztvevő azt hitte, hogy a mandulavirágzás szagát érzi, ez volt a cianid jele, ami a kamrából szivárgott ki.[10] A gondnok kivezényelte a tanúkat a területről.[13] 10 óra körül kinyitották a kamra szellőzőnyílását, a bennmaradt gázt pedig egy ventilátorral kifúvatták. A börtön személyzete megvárta, míg a kéksav-(hidrogén-cianid) pocsolyák is felszáradtak a földről, mielőtt elkezdenék kiüríteni a kamrát. Gee testét 12:20-kor vitték ki a helységből a börtönkórházba. Egy hét orvosból álló csoport megerősítette az ember halálát, de nem boncolták fel a holttestet, nehogy találjanak még mérgező gázt a tüdejében.[10] Gee 29 éves volt, mikor meghalt.[1]
Fogadtatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Nevada State Journal folyóirat azt írta az esetről: „A nevadai törvénykönyvben új haláltörvényt hagyott jóvá a legfelsőbb bíróság.” Viszont a San Jose Mercury News szerint: „Száz év múlva a vademberek által irányított nevadai pogány nemzetközösség lesz a civilizáció külső szimbóluma.”[10]
Dickerson gondnok James G. Scrughamnak, Nevada állam kormányzójának szóló nyilatkozata és a törvényhozó testület véleménye szerint a halálos gáz gyakorlati alkalmazása helyett még mindig a kivégzőosztag általi gyilkolás a legjobb módszer.[2]
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gee Jon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Nevada State Prison Inmate Case Files: Gee Jon". Nevada State Library and Archives. 2003. július 11. 2008. május 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. november 3..
- 1 2 3 4 5 6 7 8 Reid, John Bevis; James, Ronald Michael (2004). Uncovering Nevada's Past: A Primary Source History of the Silver State. University of Nevada Press. 108. o. Hozzáférés: 2010. november 3..[halott link]
- 1 2 "Descriptions of Execution Methods: Gas Chamber". Death Penalty Information Center. 2010. Hozzáférés: 2010. november 3..
- 1 2 3 Daniels, Roger (1988). Asian America: Chinese and Japanese in the United States since 1850. University of Washington Press. 85. o. Hozzáférés: 2010. november 3..
- ↑ Christianson, Scott (2010). The Last Gasp: The Rise and Fall of the American Gas Chamber. University of California Press. 1. o. Hozzáférés: 2010. november 3..
- 1 2 Chan, Loren (Summer 1975). "Example for the Nation: Nevada's Execution of Gee Jon". Nevada Historical Society Quarterly. 18 (2): 90–106. Hozzáférés: 2010. november 8..
{{cite journal}}: External link in(súgó)|journal= - 1 2 3 Gerber, Rudolph Joseph; Johnson, John M. (2007). The Top Ten Death Penalty Myths: The Politics of Crime Control. Greenwood Publishing Group. 9–10. o. Hozzáférés: 2010. november 3..
- ↑ Palmer, Louis J. (2001). Encyclopedia of Capital Punishment in the United States. McFarland & Company. 315. o. Hozzáférés: 2010. november 3..
- 1 2 3 Bryant, Clifton D. (2003). Handbook of Death and Dying. SAGE Publications. 362–363. o. Hozzáférés: 2010. november 3..
- 1 2 3 4 5 6 7 Christianson, Scott (2010). Fatal Airs: The Deadly History and Apocalyptic Future of Lethal Gases That Threaten Our World. ABC-CLIO. 49–51. o. Hozzáférés: 2010. november 3..
- ↑ Chan, Loren (1976). Example for the Nation: Nevada's Execution of Gee Jon. Chinese Historical Society of America. 109. o. Hozzáférés: 2010. november 8..
{{cite book}}:|work=ignored (súgó) - ↑ Vila, Bryan (1997). Capital Punishment in the United States: A Documentary History. Greenwood Press. 78–79. o. Hozzáférés: 2010. november 3..
- ↑ Banner, Stuart (2002). The Death Penalty. Harvard University Press. 198. o. Hozzáférés: 2010. november 3..