close
Ugrás a tartalomhoz

Dobrak

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dobrak
Közigazgatás
Ország Bosznia-Hercegovina
EntitásBoszniai Szerb Köztársaság
RégióBijeljinai régió
községSrebrenica
Jogállásfalu
Körzethívószám(+387) 56
Népesség
Teljes népesség177 fő (2013)[1]
Népsűrűség153,5 fő/km²[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság234 m
Terület1,15 km²
IdőzónaKözép-európai (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 57′ 35″, k. h. 19° 30′ 23″43.959700°N 19.506400°EKoordináták: é. sz. 43° 57′ 35″, k. h. 19° 30′ 23″43.959700°N 19.506400°E
Térkép

Dobrak (szerbül: Добрак) falu Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Srebrenica községben, a Szerb Köztársaság területén.

A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 57, közúton 96 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 23, közúton 38 km-re délkeletre, a Drina völgyében, a folyó bal partján, 230-450 méteres magasságban fekszik.[3] A település részben a Drina-völgy hordalékos sík részén, részben hegyvidéki területén fekszik, melyet hullámzó, erdős dombok és jellegzetes karsztképződmények jellemeznek.

A térség párás kontinentális éghajlattal rendelkezik, hideg telek és meleg nyarak jellemzik, az átlaghőmérséklet januárban körülbelül 4°C, augusztusban pedig eléri a 27°C-ot. Télen gyakran havazik, a hőmérséklet pedig fagypont alá süllyed, míg nyáron mérsékelt az időjárás, extrém hőség nélkül. A Srebrenica régióban az éves csapadékmennyiség átlagosan körülbelül 1077 mm, amely viszonylag egyenletesen oszlik el, de késő tavasszal és ősszel több eső esik.[4]

Nemzetiségi csoport Népesség
1991[5]
Népesség
2013[5]
Szerb 0 0
Bosnyák 392 177
Horvát 0 0
Jugoszláv 0 0
Egyéb 0 0
Összesen 392 177

A település a Drina völgyében található, mely már az illírek idején is lakott volt. Amint azt a közeli Skelaniban található 4. századi bazilika maradványa is igazolja a Drina völgyében már a római korban élénk emberi tevékenység folyt, mely a közeli ezüstbányák római kiaknázására vezethető vissza. A római uralom után a terület a népvándorlás korában több nép fennhatósága alá került. A kora középkorban szláv törzsek telepedtek meg a vidéken.

A középkorban a Podrinje régió, beleértve a Dobrak környéki területeket is, a Boszniai Királyságon belüli Sói bánság részét képezte, a környező települések pedig olyan feudális plébániákba integrálódtak, mint Osat és Trebotić. A régió stratégiai elhelyezkedése a Drina folyó kereskedelmi útvonalai mentén szétszórt vidéki falvak kialakulását eredményezte, amelyek Srebrenica ezüstbányáinak gazdagságára támaszkodtak. Régészeti nyomok, köztük a szomszédos területeken található a stećak sírkövek és a korai templomalapok a boszniai egyházhoz tartozó keresztény közösségekre utalnak.[6]

Bosznia 1463-as meghódítását követően az oszmán terjeszkedés adminisztratív változásokat hozott. A terület az oszmán defterek szerint a Zvorniki szandzsák és az Osati náhije igazgatása alá esett. Dobrak falu az Osat náhije részeként már 1468-tól szerepel az oszmán defterekben. Az oszmán uralom alatt a Podrinje településszerkezete a muszlim többségű falvak felé tolódott el, Dobrak pedig egy kis vidéki közösséggé vált.[7] Dobrak is a mezőgazdaságra és erdőgazdálkodásra összpontosító falvak közé tartozott.[7][8]

A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Dobrak község részeként a településnek 21 háztartása és 123 muszlim lakosa volt.[9] 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 25 háztartást éa 133 muszlim lakost találtak.[10] Az osztrák-magyar uralom közigazgatási reformokat vezetett be, amelyek hatással voltak Dobrak mezőgazdaságára, beleértve a földújraelosztást az 1911-es agrárreform-törvény révén, amelynek célja a nagybirtokok felosztása és a modern mezőgazdasági technikák előmozdítása volt, ami szerény népességnövekedéshez és jobb terméshozamokhoz vezetett Podrinje vidéki területein. Ezek a változások, az olyan infrastruktúrákkal párosulva, mint a vasút, megkönnyítették a telepesek és munkások enyhe beáramlását, a falut a 20. század elejére a tartományi gazdaságokba való nagyobb integráció felé terelve.[11]

A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A két világháború között a régió gazdasága, beleértve Dobrakhoz hasonló vidéki területeket is, túlnyomórészt a mezőgazdaságon alapult, amely az önellátó gazdálkodásra összpontosított, a szerb irányítású közigazgatás jelentős befolyással bírt a helyi kormányzás és a földpolitika alakításában.[12] A második világháború alatt a térség a tengelyhatalmak megszállása alatt állt és nőtt az etnikumok közötti viszály. Srebrenicát és a környező falvakat a partizán erők 1945. március 11-én szabadították fel, ami a megszállás végét is jelentette.[13]

A második világháború utáni szocialista Jugoszláviában a vidéki települések mezőgazdasági kollektivizáláson estek át a földújraelosztást és a szövetkezeti gazdaságok szervezését célzó szélesebb körű nemzeti politika részeként, amely 1949 körül kezdődött és az 1950-es évek elején tetőzött.[14] Ezek az erőfeszítések azonban nagyrészt sikertelenek voltak a parasztok ellenállása és a gazdasági hatékonyság hiánya miatt, ami 1953-ra dekollektivizáláshoz vezetett, ezt követően pedig a kisüzemi magángazdálkodás uralta a boszniai vidéki gazdaságokat, beleértve a korlátozott ipari tevékenységhez kötött területeket is.[14] A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.

A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki.[15] Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.[16]

A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. A háború kitörésekor Kelet-Bosznia, amely a háború előtt bosnyák többségű terület volt, etnikai tisztogatási műveleteknek és számos atrocitásnak volt kitéve, köztük gyilkosságokkal és nemi erőszakkal. A szerb erők és félkatonai bandák a nem szerb lakosság rovására nagy mértékű kifosztást és kényszerű áttelepítést hajtottak végre. A Srebrenica környékén fekvő területek esetében ezeknek a műveleteknek az volt a célja, hogy Kelet-Boszniában egy olyan összefüggő, szerbek által ellenőrzött területet hozzanak létre, amelynek közös a határa Szerbiával.[17]

A háború alatt a település is a Drina folyó mentén fekvő összes többi város és falu sorsára jutott: 1992 májusában a szerbek megtámadták a falu bosnyák lakosait, amely folyamat során számos falusi meghalt, minden korosztályból. 1993-ban a szerb támadásokat túlélők elmenekültek otthonaikból, hogy menedéket keressenek Srebrenicában, amelyet ENSZ biztonságos övezetnek nyilvánítottak. A szerb erők felégették a bosnyákok tulajdonában levő házakat.[18] 1995 júliusában, amikor Srebrenicát a szerb erők elfoglalták, innen és a környező falvakból elmenekült több száz férfi és fiú pusztult el a népirtásban. Sok család elvesztette mindenét.[19]

A háború utáni újjáépítés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében ez a terület a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. A békemegállapodás elrendelte a vagyonvisszaszolgáltatást és az elűzött lakosság visszatérését. A kezdeti újjáépítési erőfeszítések a háború által megrongált lakóházak újjáépítését és a falvak alapvető infrastruktúráját célozták meg, hogy lehetővé tegyék a menekültek visszaáramlását.[20] Az infrastruktúra újjáépítése a 2000-es években felgyorsult a nemzetközi segélyeknek köszönhetően, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2002 áprilisában indított 12,5 millió dolláros Srebrenica Regionális Újjáépítési Programját, amely a konfliktus során megrongálódott alapvető közművek, utak és lakások újjáépítését célozta.

2002-ben, évekig tartó kitelepítés után, néhány család megmaradt tagjai úgy döntöttek, hogy visszatérnek és megpróbálják újjáépíteni életüket. A visszatérők mind elvesztették rokonaikat a háborúban. Csaknem az összes család özvegyekből és gyermekekből állt. Az európai szervezetek építőanyag-adományainak köszönhetően, az uniós és nemzetközi nem kormányzati szervezetek segítségével új házakat építettek. A visszatérésen felbuzdulva, több korábbi falusi is csatlakozott hozzájuk. A kezdeti lelkesedés azonban sokak számára keserű csalódássá változott, mivel a kormány és a nemzetközi közösségi tisztviselők által gyakran megvitatott „fenntartható visszatérési politika” inkább retorikának, mint gyakorlati cselekvési tervnek bizonyult. Sok visszatérő másodszor is kénytelen volt elhagyni faluját.[19]

  1. "www.statistika.ba/?show=12&id=20567".
  2. http://www.statistika.ba/?show=12&id=20567
  3. Topografska karta Uzice 528-1-1
  4. "Simulated historical climate & weather data for Srebrenica". meteoblue.com. Hozzáférés: 2026. március 25.
  5. 1 2 "Popis 2013 u BiH – Srebrenica" (bosnyák nyelven). statistika.ba. Hozzáférés: 2026. február 24.
  6. Adib Đozić, Rusmir Djedović. "SETTLEMENTS PUSMULIĆI (WITH JASENOVA) AND ČIČEVAC(WITH PRIBIĆEVAC) NEAR SREBRENICA IN THE LATE 19TH CENTURY" (PDF). bastina.ba. Hozzáférés: 2026. április 2. {{cite web}}: line feed character in |title= at position 42 (súgó)
  7. 1 2 Alija Suljić, Sadat Begić. "Familije i porodice Pribidola u opcini Srebrenica tokom 19 stoljeca". researchgate.net. Hozzáférés: 2026. április 2.
  8. Aladin Husić. "TREBOTIĆ AND FORTRESS KLIČEVAC DURING THE OTTOMAN REIGN" (PDF). bastina.ba. Hozzáférés: 2026. április 2.
  9. Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 94. o.
  10. Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 116. o.
  11. Magnus Neubert, Stefan Nikolić. "Why railways fail: Colonial railways and economic development in Habsburg Bosnia-Herzegovina" (PDF). ehes.org. Hozzáférés: 2026. április 2.
  12. "Srebrenica". britannica.com. Hozzáférés: 2026. április 2.
  13. "Adopt Srebrenica Story of us" (PDF). adopot-srebrenica.org. Hozzáférés: 2026. február 26.
  14. 1 2 John B. Allcock. "Rural-urban differences and the break-up of Yugoslavia". https://journals.openedition.org. Hozzáférés: 2026. március 26. {{cite web}}: External link in |website= (súgó)
  15. "Bosnia and Herzegovina, 1992–1995". ushmm.org. Hozzáférés: 2026. február 27.
  16. "The conflict". icty.org. Hozzáférés: 2026. február 27.
  17. Mojzes, Paul (2011). Balkan Genocides: Holocaust and Ethnic Cleansing in the Twentieth Century (angol nyelven). Bloomsbury Academic. 178. o. ISBN 978-1-4422-0665-6.
  18. "Prelude to the Srebrenica Genocide: Mass murder and ethnic cleansing of Bosniaks in the Srebrenica region during the first three months of the Bosnian War (April-June 1992)". bosniak.org. Hozzáférés: 2026. március 21.
  19. 1 2 Ron Adams, Hariz Halilovich. "Mass myths to mass graves: Politicizing memory in Serbia as a prelude to genocide in Bosnia". academia.edu. Hozzáférés: 2026. március 28.
  20. "Refugee Return – Success Story or Bad Dream? A Review from Eastern Bosnia" (PDF). berghof-foundation.org/. Hozzáférés: 2026. március 22.

Jahić Sead, Kulenović Salih, Suljić Alija (2012). Bošnjačko-muslimanske familije Osata nekad i danas. 150 godina od protjerivanja muslimana iz Kneževine Srbije: Zbornik radova. Orašje, Medžlis IZ Orašje i Muftijstvo tuzlansko.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]