Eboli
| Eboli | |||
 | |||
| Eboli központja | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország | ||
| Régió | Campania | ||
| Megye | Salerno (SA) | ||
| Frazionék | Boscariello, Campolongo, Casarsa, Cioffi, Corno d'Oro, Prato, San Nicola Varco, Santa Cecilia, Sant'Andrea | ||
| Védőszent | Szent Vitus | ||
| Irányítószám | 84025 | ||
| Körzethívószám | 0828 | ||
| Forgalmi rendszám | SA | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 37 340 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 262 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 145 m | ||
| Terület | 138 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 40° 37′ 01″, k. h. 15° 03′ 23″40.616944°N 15.056389°EKoordináták: é. sz. 40° 37′ 01″, k. h. 15° 03′ 23″40.616944°N 15.056389°E | |||
.svg) | |||
| Elhelyezkedése Salerno térképén | |||
 | |||
| Eboli weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eboli témájú médiaállományokat. | |||
Eboli község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Sele folyó síkságán fekszik. Határai: Albanella, Battipaglia, Campagna, Capaccio, Olevano sul Tusciano és Serre.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Már a neolitikumban lakott vidék volt, ennek bizonyítéka egy korabeli múmia, amelyet a községhez tartozó Corno d’Oro településen fedeztek fel. Ebolit görög telepesek alapították Efiura néven, amely Korinthosz ősi megnevezése is egyben. A legendák szerint Ebalósz, Szebetidész nimfa és Télon, ciprusi király fia alapította (erről Vergilius is említést tett az Aeneis című eposzában). A rómaiak uralma alatt előbb Eburae, majd Eburum név alatt ismerték, a városnak municípiumi rangja volt, lakosai pedig cives romani-ként saját városvezetéssel rendelkeztek. A középkorban feudális birtok volt. Az olaszországi fasizmus idején a környező mocsarakat lecsapolták, így jelentősen megnőtt a mezőgazdaságilag művelhető területek aránya. 1980-ban a hirpiniai földrengés súlyosan megrongálta a város épületeit, hiszen epicentruma mintegy 10 km távolságra volt a várostól. Az várost az 1990-es évek közepére sikerült helyreállítani.
Magyar vonatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Második nápolyi hadjárata alatt, 1350 nyarán I. Lajos magyar király seregével Nápoly felé haladva érintette Eboli városát. A király itt akart megszállni, de Salerno városából követek érkeztek hozzá, hogy ha akarja, akkor könnyűszerrel elfoglalhatja a várost, mivel I. Johanna nápolyi királynő csak minimálisan gondoskodott a védelméről. Így Lajos Eboliból Salerno alá vonult.[2]
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A népesség számának alakulása:
Főbb látnivalói
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- San Francesco kolostoegyüttes (1286)
- San Pietro alli Marmi-templom (1076)
- SS. Cosma e Damiano-templom (1771)
- Sant’Antonio Abate-kolostor (14. század)
- San Biagio-templom (14. század)
- Santa Maria della Pietà-templom (12. század)
- San Nicola de Schola Graeca-templom (12. század)
- Castello Colonna (11. század)
- Palazzo Martucci (15. század)
- Palazzo de Consulibus (16. század)
- Palazzo Paladino La Francesca (15. század)
- Palazzo Romano Cesareo (12. század)
- Palazzo Campagna (16. század)
- Palazzo Romano (19. század)
- Palazzo Novella (15. század)
- Palazzo Corcione (15. század)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "demo.istat.it/?l=it".
- ↑ Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 158. oldal
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Blanchard, Paul (2007). Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company. ISBN 9781905131181.
- Comuni-Italiani
- Italy World Club
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A Wikimédia Commons tartalmaz Eboli témájú kategóriát.
