Gunnar Myrdal
| Gunnar Myrdal | |
 | |
| 1937 körül | |
| Született | 1898. december 6.[1] Svédország[1] |
| Elhunyt | 1987. május 17. (88 évesen)[1] Danderyd község[2][3] |
| Állampolgársága | svéd |
| Nemzetisége | svéd |
| Házastársa | Alva Reimer |
| Gyermekei | Jan Myrdal, Sissela Bok, Kaj Fölster |
| Foglalkozása | közgazdász |
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Közgazdasági Nobel-emlékdíj, 1974[4] |
| Sírhelye | Garden of Remembrance, Norra Begravningsplatsen (1987. június 11. – , Minneslunden)[5][6] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gunnar Myrdal témájú médiaállományokat. | |
Gunnar Myrdal (Skattunge Parish, 1898. december 6.[7][2][8][9][10] – Danderyd község, 1987. május 17.[7][2][8][9][3]) svéd közgazdász.[1] 1974-ben – Friedrich Hayekkel közösen – megkapta a közgazdasági Nobel-emlékdíjat „a pénz- és konjunktúraelmélet területén kifejtett úttörő tevékenységükért és a gazdasági, társadalmi és intézményi jelenségek összefüggéseinek mélyreható elemzéséért”.[4]
Pályafutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Stockholmi Egyetem jogi karán végzett 1923-ban, és jogászként kezdett dolgozni, miközben folytatta tanulmányait az egyetemen. Doktori címét 1927-ben szerezte közgazdaságtanból, és docenssé nevezték ki a politikai gazdaságtan területén.
1925 és 1929 között Németországban és Nagy-Britanniában, 1929-1930 között pedig Rockefeller ösztöndíjjal az Egyesült Államokban is kutatott. Ebben az időszakban adta ki első könyveit, köztük a The Political Element in the Development of Economic Theory címűt. Európába visszatérve először egy évig a genfi nemzetközi tanulmányok posztgraduális intézetében oktatott. 1933-ban a Stockholmi Egyetem Lars Hierta politikai gazdaságtan és közpénzügy tanszék vezetőjévé nevezték ki, ahol Gustav Casselt váltotta.
Az oktatás mellett a politikában is aktív volt: 1934-ben a szociáldemokraták színeiben választották be a svéd szenátusba.
1938-ban a New York-i Carnegie Corporation megbízta egy kutatással az amerikai feketék kérdéskörében. Kutatási eredményeit 1944-ben publikálta An American Dilemma: The Negro Problem and Modern Democracy címen.
1942-ben visszatért Svédországba, ahol ismét a szenátus tagjává választották, emellett a svéd jegybank igazgatótanácsának tagja és a háború utáni tervezési bizottság elnöke lett. 1945–1947 között kereskedelmi miniszter volt; ezt a pozícióját az ENSZ-EGB végrehajtó titkári posztjáért adta fel. Notel Rudolf magyar közgazdásszal ebben az időszakban együtt dolgozott.[11]
1957-től a Twentieth Century Fund megbízásából átfogó kutatást vezetett a dél-ázsiai országok gazdasági folyamatairól és politikájáról, melynek eredményei az Asian Drama: An Inquiry into the Poverty of Nations and The Challenge of World Poverty. A World Anti-Poverty Program in Outline című kötetben láttak napvilágot.
1961-től a Stockholmi Egyetemen a nemzetközi gazdaságtan professzora volt. Ugyanebben az évben megalapította az egyetemen a nemzetközi gazdaságtan intézetét. Elnökölte a stockholmi nemzetközi békekutató intézet, valamint a stockholmi latin-amerikai intézet igazgatóságát. 1973–1974-ben vendégkutatóként dolgozott a santa barbarai Center for the Study of Democratic Institutions kutatóintézetnél, a következő évben pedig a New York-i Egyetem vendégprofesszora volt.
Több mint harminc tiszteletbeli fokozatot kapott, az elsőt 1938-ban a Harvard Egyetemen. Számos díjat kapott. Tagja volt a brit, az amerikai és a svéd tudományos akadémiának, tagja az Econometric Societynak és tiszteletbeli tagja az American Economic Associationnek.[1]
Magyarul megjelent művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Érték a társadalomtudományban. Válogatott módszertani tanulmányok; szerk., bev. Paul Streeten, ford. Erdélyi Ágnes, bev. Andorka Rudolf; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1972
- Korunk kihívása: a világszegénység. Egy szegénység elleni világprogram vázlata; ford. Félix Pál, utószó Bognár József; Gondolat, Bp., 1974 (Társadalomtudományi könyvtár)
Magánélete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Felesége Alva Myrdal (sz. Reimer) volt, aki fontos pozíciókat töltött be az ENSZ-nél és az UNESCO-nál, Svédország indiai nagykövete, illetve lefegyverzési és egyházügyi minisztere volt. Két lányuk (Sissella és Kaj) és egy fiuk (Jan) született.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 5 6 "Biography" (angol nyelven). Nobel Prize. 2010. Hozzáférés: 2010. augusztus 3.
- 1 2 3 "K Gunnar Myrdal". Svenskt biografiskt lexikon (svéd nyelven).
- 1 2 Anders Norberg – Andreas Tjerneld – Björn Asker: Two-Chamber Parliament 1867–1970. 5 (hely nélkül): Almqvist & Wiksell. 1985. 77. o. Hozzáférés: 2022. január 21.
- 1 2 "The Sveriges Riksbank Prize in Economic Sciences in Memory of Alfred Nobel 1974" (angol nyelven). Nobel Prize. 2010. Hozzáférés: 2010. augusztus 3.
- ↑ "norrabegravningsplatsen.se/kandisarna/". norrabegravningsplatsen.se.
- ↑ "www.svenskagravar.se/gravsatt/6a41b3d7-870b-4400-a2e4-39cff3cb154e". Svenskagravar.se. Hozzáférés: 2023. április 10.
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- 1 2 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. 1796. Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ Dalibor Brozović (1999). "Hrvatska enciklopedija". Horvát Enciklopédia (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute.
- ↑ http://nol.hu/archivum/archiv-365097-179321 Csikós Nagy Béla emlékezete
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Gunnar Myrdal – Biography, Nobel Prize (angol)
