Simon van der Meer
| Simon van der Meer | |
.jpg) | |
| Született | 1925. november 24.[1][2][3][4][5] Hága[6][7] |
| Elhunyt | 2011. március 4. (85 évesen)[3][1][8][9][10] Genf |
| Állampolgársága | holland |
| Házastársa | Catharina M. Koopman |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | rák |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Simon van der Meer témájú médiaállományokat. | |
Simon van der Meer (Hága, 1925. november 24. – Genf, 2011. március 4.)[14] holland gyorsítófizikus volt, aki 1984-ben Carlo Rubbiával megosztott fizikai Nobel-díjat kapott a W- és Z-bozonok felfedezéséhez való hozzájárulásáért.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szülei, Pieter van der Meer és Jetske Groeneveld, fríz származásúak voltak, három lánytestvérével együtt nevelték. Édesapja tanár volt, édesanyja tanárcsaládból származott, ezért gyermekeik oktatása elsőrendűen fontos volt számukra. 1943-ban érettségizett Hágában. Mivel a holland egyetemek ekkor a német megszállás miatt zárva voltak, 1945-ig a gimnázium humán szakjait látogatta, eközben növekvő érdeklődést mutatott a fizika és az elektronika iránt. 1945-től műszaki fizikát tanult a Delfti Műszaki Egyetemen. 1952-ben mérnöki diplomát kapott és a Philips kutató laboratóriumába ment dolgozni Eindhovenbe. 1956-ban Genfbe költözött, ahol 1990-es nyugdíjba vonulásáig a CERN-ben dolgozott.[15]
1966-ban a svájci hegyekben síelve ismerkedett meg jövendő feleségével, Catharina M. Koopmannal,[15] akivel 1967-ben megházasodtak.[16] Két gyermekük született, Esther (1968) és Mathijs (1970).[15]
Tudományos pályája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A CERN-ben 1956-ban John Adams és C. A. Ramm vezetése alatt kezdett dolgozni az épülő Protonszinkrotron (PS) mellett, ahol kompenzált tekercseléssel és multipólusú korrekciós lencsékkel foglalkozott a PS és tápegységei számára. 1960-ban egy szeparált antiproton nyaláb mellett dolgozva javasolt egy új neutrínónyaláb-fókuszáló eszközt („horn”). 1965-ben csatlakozott F. J. M. Farley csoportjához, amely a második g-2 kísérlet előkészítésén dolgozott a müon anomális mágneses momentumának mérésére. Ő tervezte a kis tárológyűrűt, de részt vett a kísérlet minden fázisában, az adatfeldolgozásban is.[15]
1967–1976-ig az ISR majd az SPS mágneseinek tápegységeiért volt felelős, de közben gyorsítófizikai elveken is gondolkodott. Az ISR mellett a luminozitás kalibrációs módszerén és a részecskenyalábok sztochasztikus hűtésén dolgozott. 1968-ban előállt ez utóbbinak egy kezdetleges elméletével, amelyet azonban félretett, mert az ISR nagy nyalábintenzitása mellett túl lassú lett volna a hűtés. Mások azonban 1974-ben előszedték az ötletét. 1976-ban Cline, McIntyre, Mills, és Rubbia javasolták, hogy az SPS-t használják proton–antiproton ütköztetőként, ami megkövetelte az antipronnyalábok hűtését. Van der Meer csatlakozott a csoporthoz és egy kis gyürün (ICE) végrehajtott sikeres kísérletek után R. Billinge-dzsel együtt társvezetője lett az Antiproton-felhalmozót (AA: Antiproton Accumulator) felépítő projektnek. Hamarosan javasolta az antipronnyaláb intenzitását egy nagyságrenddel megnövelő Antiprotongyűjtő (AC: Antiproton Collector) megépítését is, valamint a később a LEAR-nél alkalmazott sztochasztikus extrakció (kinyerés, lefejtés) módszerét is.[15]
Nobel-díj
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1984-ben Carlo Rubbiával megosztva megakapta a fizikai Nobel-díjat, miután 1983-ban az UA1-kísérlet felfedezte a W- és Z-bozonokat, az elektrogyenge kölcsönhatás közvetítő bozonjait, amivel igazolta a Glashow–Weinberg–Salam-modell helyességét. Az UA1 az SPS mellett működő proton–antiproton kísérlet volt. A felfedezéstől számított egy év a Nobel-díj odaítéléséig kivételesen rövid időnek számít.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 26.
- ↑ "www.nndb.com/lists/514/000063325/".
- 1 2 "Simon van der Meer, Nobel Laureate, Dies at 85". 2011. március 11.
- ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 11.
- ↑ "Simon van der Meer dies at 85; physicist shared Nobel Prize for discovery of elementary particles known as W and Z". 2011. március 20.
- ↑ "Week ending Saturday, March 5, 2011". Life In Legacy.
- ↑ "www.britannica.com/EBchecked/topic/372856/Simon-van-der-Meer".
- ↑ "www.nndb.com/lists/513/000264718/".
- ↑ "www.iop.org/about/awards/silver-subject-medals/dennis-gabor-medal-and-prize-recipients".
- ↑ "The Nobel Prize in Physics 1984". nobelprize.org (angol nyelven). Nobel Alapítvány. Hozzáférés: 2021. február 4.
- ↑ "Table showing prize amounts" (PDF) (angol nyelven). Nobel Alapítvány. 2019. március. Hozzáférés: 2021. február 4.
- ↑ Find A Grave van der Meer
- 1 2 3 4 5 Nobel Biographical
- ↑ Telegraph Obituary
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Nobel Biographical: Simon van der Meer - Biographical. nobelprize.org
- ↑ Find A Grave van der Meer: Simon Van der Meer. findagrave.com (Hozzáférés: 2013. november 7.) arch
- ↑ Telegraph Obituary: Simon van der Meer. telegraph.co.uk
