close
Ugrás a tartalomhoz

Astor Piazzolla

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Astor Piazzolla
Született1921. március 11.[1][2][3][4][5]
Mar del Plata[6]
Elhunyt1992. július 4. (71 évesen)[7][8][9][3][5]
Buenos Aires[10]
Állampolgárságaargentin
GyermekeiDaniel Piazzolla
Foglalkozása
Kitüntetései
SírhelyeCementerio Jardín de Paz de Pilar[11]

A Wikimédia Commons tartalmaz Astor Piazzolla témájú médiaállományokat.

Ástor Pantaleón Piazzolla [ˈastoɾ pantaleˈon pjaˈtsola] (Mar del Plata, 1921. március 11.Buenos Aires, 1992. július 4.) César-díjas argentin zeneszerző, harmonikás, zenekarvezető.[12]

Nyolcéves korában kapta az apjától az első bandoneónját (többnyire nyolcszögletű gombos harmonika). Tizenkét évesen kezdett klasszikus zenét tanulni a magyar származású Wilda Béla zongoristától.

Gyermekkorát Bronxban töltötte. 1937-ben tért haza, majd Buenos Airesbe költözött. 1940-ben Arthur Rubinstein összehozta Alberto Ginastrerával. Piazzolla megismerte a kortárs zeneszerzők műveit. Szimfóniákat, concertókat, szonátákat és kamarazenét komponált. 1954-ben egy párizsi ösztöndíjjal Nadia Boulanger növendéke lett.

1986-ban César-díjat kapott az El Exilio de Gardel című film zenéjéért.

Életművével a tangót és a bandoneónt a komolyzene részévé tette. Gidon Kremer (egykor szovjet) hegedűművész Piazzollát népszerűsítő tevékenysége nagyban hozzájárult ehhez.

Zenéjére legnagyobb hatással a tangó, a dzsessz és Johann Sebastian Bach volt. Mind összhangzattanilag, mind formailag rengeteg hasonlóság fedezhető fel Bach és Piazzolla zenéje között.

Több mint ezer zenedarabja maradt fenn, amelyeket a nagy koncerttermektől a kis klubokig világszerte előadnak.

Leghíresebb művei:

  • 1975Libertango
  • 1986 – Astor Piazzolla Plays Astor Piazzolla
  • 1986 – Tristezas de un Doble A
  • 1987 – Astor Piazzolla: The Central Park Concert
  • 1987 – Suite for Vibraphone and New Tango Quintet
  • 1987 – Sur
  • 1988 – Concierto para Bandoneon
  • 1988 – The New Tango
  • 1989 – Tangos
  • 1989 – Tanguedia de Amor
  • 1990 – La Camorra: La Soledad de la Provocacion Apasiona
  • 1990 – Lumiere
  • 1990 – Vanguardistas del Tango
  • 1990 – Astor Piazzolla
  • 1990 – Libertango
  • 1991 – Astor Piazzolla & Alberto Ginastera
  • 1991 – Adios Nonino
  • 1991 – Maria de Buenos Aires
  • 1992 – Tango: Zero Hour
  • 1992 – Music for Two Guitars
  • 1992 – Ballet Tango
  • 1992 – The Vienna Concert
  • 1992 – Luna
  • 1992 – Woe
  1. Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 27..
  2. Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10..
  3. 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  4. "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  5. 1 2 "Internet Broadway Database". Internet Broadway Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  6. Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 11..
  7. "Astor Piazzolla; Tango Composer, Musician". Los Angeles Times (angol nyelven). 1992. július 11.
  8. "Astor Piazzolla, 71, Tango's Modern Master, Dies". The New York Times (angol nyelven). The New York Times Company. 1992. július 6.
  9. Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. október 17..
  10. Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 31..
  11. "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven).
  12. Astor Piazzolla biography

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap