Firefly Alpha
| Firefly Alpha | |
 | |
| Funkció | űrhajózási hordozórakéta |
| Gyártó | Firefly Aerospace |
| Ár | 15 millió USD |
| Méret- és tömegadatok | |
| Hossz | 29 m |
| Törzsátmérő | 1,8 m |
| Indulótömeg | 54 120 kg |
| Pálya | LEO |
| Hasznos teher tömege | 1000 kg |
| Pálya | SSO |
| Hasznos teher tömege | 630 kg |
| Fokozatok | |
| Fokozatok száma | 2 |
| Első fokozat | |
| Tüzelőanyaga | RP–1 |
| Oxidálóanyaga | LOX |
| Tolóereje | 736,1 kN |
| Égésideje | 295,6 s |
| Második fokozat | |
| Tüzelőanyaga | RP–1 |
| Oxidálóanyaga | LOX |
| Tolóereje | 70,1 kN |
| Égésideje | 322 s |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Firefly Alpha témájú médiaállományokat. | |
A Firefly Alpha egy fejlesztés alatt álló, az amerikai Firefly Aerospace privát fejlesztésű, egyszer felhasználható hordozórakétája. Célja, hogy kis méretű műholdakat juttasson Föld körüli pályára elérhető áron. Első indítását az átalakított kaliforniai Vandenberg légitámaszpont SLC–2W indítóállásáról tervezik, mely az utolsó Delta II startja óta kihasználatlanul állt. Második kilövési helyszínként 2019-óta bérlik a Cape Canaveral Air Force Station SLC–20-as kilövőállását is.[1]
Havonta két kilövést terveznek a rakétával, akár egyéni megrendelésre, akár több megrendelővel a rideshare szolgáltatás[m 1] keretein belül. Fejlesztését az európai befektetők miatt a Brexit, valamint a Covid19 világjárvány is hátráltatta, a többszöri halasztások után első startját 2021 első felére ígérik.[2]
A rakéták gyártását a texasi Briggsben végzik, de tervezik egy második gyártósor felállítását Cape Canaveral-ban 2022-től.
Felépítése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A rakéta teljes egészében kompozitanyagokból épül fel. A rakéta részegységei 3D nyomtatással szénszálas anyagokból készülnek, és ezzel az első teljesen szénszálból épült rakéta a világon. A teljesen automatizált gyártósor lehetővé teszi egy rakéta teljes legyártását 14 nap alatt, így biztosítva a havi két kilövést.[3][4]
Első fokozat
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az első fokozat meghajtásáról 4 darab Reaver I hajtómű gondoskodik, és a fokozat saját hélium tartálya gondoskodik az RP–1 üzemanyag és a folyékony oxigén (LOX) tartályokban az állandó nyomásról.
Második fokozat
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A második fokozat egy darab Lightning I hajtóművel rendelkezik, és az elsőhöz hasonlóan szintén hélium tartja nyomás alatt az RP-1 és LOX tartályokat. Itt található többek közt a repülésvezérlő számítógép és a repülésmegszakító berendezés is.
Indítási napló
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Küldetés neve |
Dátum és időpont (UTC) |
Starthely | Teher | Keringési pálya | Kilövés eredménye |
Megjegyzés | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| FLTA001[5] | 2021. szeptember 3. 01:59[6] |
SLC–2W, Vandenberg légitám. | DREAM | LEO 300 km, 138° inkl. | sikertelen | A Firefly Alpha első repülése Emelkedés közben felrobbant[7] | |
| FLTA002 To The Black[5] |
2022. október 1. 07:01 |
SLC–2W, Vandenberg légitám. | Serenity, TechEdSat-15, PicoBus | sikeres | |||
| FLTA003 VICTUS NOX[5] |
2023. szeptember 15. 02:28 |
SLC–2W, Vandenberg légitám. | A Millennium Space Systems műholdja | sikeres | |||
| FLTA004 Fly the Lightning[5] |
2023. december 22. 17:32[8] |
SLC–2W, Vandenberg légitám. | Electronically Steerable Antenna (ESA) | LEO 300 km, 159° inkl. | Részleges siker | Egy szoftverhiba miatt nem érte el a megfelelő keringési pályát.[9] | |
| FLTA005 Noise of Summer[5] |
2024. július 3. 04:04 |
SLC–2W, Vandenberg légitám. | ELaNa 43 | sikeres | |||
| FLTA006 Message in a Booster[5] |
2025. április 29. 13:37 |
SLC–2W, Vandenberg légitám. | LM 400 | sikertelen | A két fokozat szétválása után közvetlen egy robbanás következett be az első fokozatban ami megrongálta a második fokozat hajtóműfúvókáját, emiatt az a keringési pályát nem érte el. Mindkét fokozat sikeresen visszaereszkedett az óceánba.[10] | ||
| Tervezett indítások | |||||||
| FLTA007 | 2025. negyedik negyedév | SLC–2W, Vandenberg légitám. | tervezett | A küldetésre tesztelt első fokozat egy próba során megsemmisült.[11] | |||
Megjegyzések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ több különböző megrendelő műholdját egyszerre bocsájtják fel
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Loren Grush (2019. február 22.). "Resurrected Firefly Aerospace will take over a launch site at busy Florida spaceport" (angol nyelven). theverge.com. Hozzáférés: 2021. május 6..
- ↑ Elizabeth Howell (2021). "Firefly Aerospace readies Alpha rocket for 2021 debut launch, ramps up operations" (angol nyelven). space.com. Hozzáférés: 2021. május 6..
- ↑ "Alpha rocket, the world's largest all-carbon-fiber" (angol nyelven). compositimagazine.it. 2020. november 18. Hozzáférés: 2021. május 6..
- ↑ "Mongoose of Ingersoll Machine Tools produces Firefly Composite Rockets" (angol nyelven). camozzi.com. 2020. november 9. Hozzáférés: 2021. május 6..
- 1 2 3 4 5 6 "Missions" (angol nyelven). Firefly Space. Hozzáférés: 2025. október 16..
- ↑ Florian Kordina (2021. augusztus 27.). "FLTA001 DREAM Alpha" (angol nyelven). Everyday Astronaut. Hozzáférés: 2021. szeptember 2..
- ↑ Frey Sándor (2021. szeptember 4.). "Felrobbant a Firefly Alpha" (magyar nyelven). Űrvilág. Hozzáférés: 2025. október 16..
- ↑ Florian Kordina (2023. december 19.). "FLTA004 Fly the Lightning" (angol nyelven). Everyday Astronaut. Hozzáférés: 2025. október 16..
- ↑ "Alpha FLTA004 Fly the Lightning" (angol nyelven). Firefly Space. Hozzáférés: 2025. október 16..
- ↑ "FLTA007" (angol nyelven). Firefly Space. 2025. szeptember 29. Hozzáférés: 2025. október 16..
- ↑ "FLTA006" (angol nyelven). Firefly Space. 2025. augusztus 26. Hozzáférés: 2025. október 16..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "Firefly Alpha" (angol nyelven). Firefly Aerospace. 2021. február 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. május 3..
- "Alpha Payload User's Guide" (PDF) (angol nyelven). Firefly Aerospace. 2020. október 21. dátummal az eredeti (pdf) címről archiválva. Hozzáférés: 2021. május 3..
