Martin Parr
| Martin Parr | |
_(cropped_2).jpg) | |
| Született | 1952. május 23.[1][2][3][4][5] Epsom[6][7][8][9][10] |
| Elhunyt | 2025. december 6. (73 évesen)[11][12] Bristol[13] |
| Állampolgársága | brit[14][15][1][16][2] |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | |
| Halál oka | myeloproliferative neoplasm |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Martin Parr témájú médiaállományokat. | |
Martin Parr CBE (Surrey, 1952. május 23. – 2025. december 6.) angol dokumentarista fotográfus és fotóriporter volt, aki nemzetközi hírnevét az intim, szatirikus és antropológiai megközelítésével készített, különösen az angol társadalmi osztályokat, illetve általánosságban a nyugati világ anyagi jólétét dokumentáló fotóprojektjeivel szerezte meg.[23] Parr az európai kortárs fotográfia egyik legismertebb képviselője volt, karrerje során több mint száz fotóalbumot publikált, és további mintegy harminc albumot szerkesztett.[24]
Életpályája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fiatalkor és tanulmányok (1952–1973)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gyermekkorában nagyapja, George Parr – a Royal Photographic Society tagja és amatőr fotográfus – nagyban befolyásolta érdeklődését a fotózás iránt. Nagyapja sötétkamrája, nyomtatásai és magyarázatai révén már fiatalon megismerte a fotográfiát. Első fényképét 11 évesen készítette apjáról, aki egy befagyott patakban állt. „13 vagy 14 éves koromban fotográfus akartam lenni, semmi más nem fog történni” – idézte fel később a 2025-ös I Am Martin Parr című dokumentumfilmben.[23]
1970-ben a Manchester Polytechnicre (ma Manchester Metropolitan University) iratkozott be, ahol 1973-ig tanult fotográfiát. A manchesteri évek meghatározóak voltak pályája szempontjából: a város ipari környezete és társadalmi szerkezete erős kontrasztban állt a surrey-i külváros „biztos” világával, amelyből érkezett. Később úgy emlékezett rá, hogy Manchester „izgalmas és nagyon realisztikus” volt, az északi városok barátságossága és közösségi szelleme pedig maradandó benyomást tett rá.[23]
Tanulmányai során együtt dolgozott többek között Daniel Meadowsszal; közös projektjeik közé tartozott a Prestwich Mental Hospital (1972), a June Street (1972, Salford), valamint a Butlin's by the Sea (1971), amely a népszerű brit családi üdülőhelyek világát és a munkáscsaládok nyaralását mutatta be – már ekkor megjelenítve Parr későbbi témaválasztásának kulcselemeit: a szabadidő, a fogyasztás és a társadalmi osztályok ábrázolását.[23]
Korai munkák Angliában és Írországban (1974–1982)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1974-ben már egyéni kiállítása nyílt az Arnolfini galériában Bristolban, 1977-ben a The Photographers' Gallery-ben Londonban, 1978-ban pedig a Fotomania Gallery-ben Barcelonában.[23] 1975-ben a West Yorkshire-i Hebden Bridge-be költözött, ahol a helyi farmokat, kisvárosi közösségeket és a nemkonformista (metodista, baptista) gyülekezeteket fotózta.
Az 1980-as évek elején Írország nyugati partvidékére költözött. Ott a vidéki élet változásait dokumentálta, például a hagyományos otthonokat felváltó bungalókat, vagy az elhagyott Mini Morris autókat az ír tájban – mindezt még fekete-fehér filmre, dokumentarista érzékenységgel.[23]
Áttérés a színes fotózásra (1982–1990)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1982-ben Parr visszatért Angliába, és egy Plaubel Makina 67 középformátumú kamerával kezdett dolgozni. Ebben az időszakban döntött a színes fotográfiára való végleges átállásról. Erősen inspirálták az amerikai fotósok – Joel Meyerowitz, William Eggleston és Stephen Shore –, valamint az 1950–1970-es évekbeli John Hinde-képeslapok élénken telített színei, amelyeket a Butlin's üdülőtepeken töltött évei alatt ismert meg.[23]
1982-ben Wallasey-be költözött, és a Liverpool melletti, Mersey-parti New Brighton tengerparti üdülőhelyén kezdte el az angol munkásosztály nyaralási kultúráját fotózni. Az 1983–1985 között készült sorozat The Last Resort: Photographs of New Brighton címen jelent meg 1986-ban, és a londoni Serpentine Gallery-ben rendezett kiállításával Parr nemzetközi áttörését hozta el. A sorozat egyszerre keltett lelkesedést és vitákat: egyesek szerint kegyetlenül ironikus, mások szerint empatikus társadalomkritika volt.[25]
1987-ben Bristolba költözött, ahol haláláig élt és dolgozott. Itt készült a középosztály életét ábrázoló The Cost of Living sorozat, amely a Thatcher-korszak fogyasztói kultúráját és új középosztályát mutatta be szatirikus, de pontos megfigyelésekkel.[23]
Nemzetközi sikerek az 1990-es években
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az 1990-es évekre Parr a nemzetközi dokumentarista fotográfia egyik legismertebb alakjává vált. Olyan fotokönyvei jelentek meg, mint a Home and Abroad (1993), a turizmust kritizáló Small World (1995), a globális fogyasztói kultúrát makro-részleteken keresztül bemutató Common Sense (1995–1999), illetve a japán nagyvárosi életet tematizáló Japonais Endormis (1998). A Common Sense kiállítás 1999-ben egyszerre negyvenegy helyszínen, tizenhat országban volt látható, ami páratlan logisztikai és kurátori vállalkozásnak számított.[23]
Magnum Photos tagság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Parr 1988-ban lett a Magnum Photos tagjelöltje, majd 1994-ben – heves belső viták után – teljes jogú taggá választották. Henri Cartier-Bresson állítólag úgy fogalmazott róla, mint „egy másik naprendszerből érkezett idegenről”, többek számára pedig provokatívnak hatott a munkásosztály és a tömegturizmus ironikus ábrázolása. Parr válasza szerint „csak a valóságot mutatja”, és azt kérdezte kritikusaitól: „Miért támadják a hírvivőt?”.[25]
A Magnumon belül később vezető szerepet is betöltött: 2014 és 2017 között az ügynökség elnöke volt.[24]
Oktatási tevékenység
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Parr aktív oktató és mentor volt, számos fotográfus generációjára gyakorolt hatást. 2004 és 2012 között a University of Wales, Newport fotográfia professzoraként tanított, egy David Hurn által alapított programban. 2008-tól 2013-ig a University of Ulster vendégprofesszoraként dolgozott, később részmunkaidős professzori kinevezéssel.[23]
Gyűjtő és szerkesztő
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Parr egész életében szenvedélyes fotokönyv-gyűjtő volt. Gerry Badgerrel közösen írta a háromkötetes The Photobook: A History sorozatot (Phaidon, 2004–2014), amely több mint ezer fotókönyv példáján keresztül tekinti át a médium történetét a 19. századtól napjainkig.[23]
Emellett képeslapokat, „giccses” szuveníreket, vernákuláris fotókat, politikai relikviákat és egyéb populáris kultúrához kapcsolódó tárgyakat is gyűjtött, például John Hinde színes képeslapjait, amelyek vizuális nyelvezete saját fotográfiájára is hatott.[24]
Martin Parr Alapítvány
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2017-ben hozta létre a bristoli székhelyű Martin Parr Foundationt, amelynek célja olyan – új, már befutott vagy éppen mellőzött – fotográfusok támogatása, akik Nagy-Britanniára és Írországra fókuszáló munkákat készítenek.[23] Az alapítvány székhelye a bristoli Paintworks kreatív negyedben található; itt kap helyet Parr személyes archívuma, egy brit és ír fotográfiai gyűjtemény, továbbá kiállítótér, vetítések, beszélgetések és az éves Books on Photography (BOP) fotókönyv-fesztivál.
Halála
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Parrnál 2021 májusában mielóma típusú vérrákot diagnosztizáltak. 2025. december 6-án hunyt el bristoli otthonában, 73 éves korában; halálhírét a Martin Parr Foundation tette közzé.[23]
Fotográfiai stílus és megközelítés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Parr fotográfiája könnyen felismerhető közeli nézeteiről, telített színeiről, makroobjektívjeiről és gyakori gyűrűvakus megvilágításáról. Ezzel a módszerrel hétköznapi részleteket – ételmaradékokat, műanyag tárgyakat, naptejfoltos bőrt, zsúfolt strandokat – emelt „mikroszkóp alá”, hogy a fogyasztói társadalom abszurditásait és ellentmondásait tegye láthatóvá.[24]
Saját megfogalmazása szerint „a realitásból fikciót” szeretett teremteni, a társadalom előítéleteit és beidegződéseit véve alapul, majd ezeknek adva egy csavart.[23] A Guardian-nak úgy nyilatkozott: „serious photographs wearing a funny mask” – vagyis komoly fotókat készít, amelyek tréfás maszkot viselnek.[25]
Díjak és elismerések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 2006: Dr. Erich Salomon Award (Deutscher Verband für Photographie, Németország)
- 2008: Centenary Medal (Royal Photographic Society)
- 2008: Baume & Mercier Award for Contemporary Photography
- 2014: Lucie Award for Documentary Photography
- 2017: Outstanding Contribution to Photography (Sony World Photography Awards)
- 2021: Commander of the Order of the British Empire (CBE) – a fotográfiához nyújtott szolgálataiért
- 2024: Lifetime Achievement Award, La Gacilly–Baden Photo Festival
- 2024: International Photography Hall of Fame – beiktatás az International Photography Hall of Fame-be[23]
Fontosabb kiállítások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kurátori és szervezői tevékenység
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Parr számos fotófesztivál és kiállítás kurátoraként is ismert. 2004-ben a franciaországi Rencontres d’Arles művészeti igazgatója volt, 2008-ban a New York Photo Festival New Typologies című kiállítását kurálta, 2010-ben a Brighton Photo Biennial művészeti igazgatójaként dolgozott, 2016-ban pedig a londoni Barbican Centre Strange and Familiar: Britain as Revealed by International Photographers című kiállításának kurátora volt.[23]
Kiállítások Magyarországon
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Parr munkái Magyarországon is több alkalommal voltak láthatók. 2016-ban a Műcsarnok és a Budapest FotóFesztivál nyitókiállításaként mutatták be Strand az egész világ (Life’s a Beach) című sorozatát, amely a világ különböző tengerpartjain készült képeken keresztül vizsgálja a tömegturizmust és a szabadidő-eltöltés vizuális kultúráját.[26]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "RKDartists" (holland nyelven). Hozzáférés: 2019. április 18..
- 1 2 "Kunstindeks Danmark" (dán nyelven). Hozzáférés: 2019. április 18..
- ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. április 18..
- ↑ "Luminous-Lint" (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. április 18..
- ↑ "Babelio" (francia nyelven). Hozzáférés: 2019. április 18..
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 17..
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2019. április 18..
- ↑ "Internet Movie Database". Internet Movie Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. április 18..
- ↑ "Union List of Artist Names". Union List of Artist Names (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. április 18..
- ↑ "RKDartists" (holland nyelven). Hozzáférés: 2019. április 18..
- ↑ "British photographer Martin Parr dies at 73, studio announces" (angol nyelven). 2025. december 7. Hozzáférés: 2025. december 7..
- ↑ Telegraph Obituaries (2025. december 7.). "Martin Parr, documentary photographer whose images held up a mirror to class-conscious Britain". Hozzáférés: 2025. december 7..
- ↑ "Le Monde". Le Monde (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde. Hozzáférés: 2025. december 7..
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2019. április 18..
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2019. április 18..
- ↑ "Martin PARR". Hozzáférés: 2019. április 18..
- ↑ "Science Museum Group journal". Science Museum Group Journal (angol nyelven). London Science Museum. Hozzáférés: 2025. december 9..
- ↑ "The Dr. Erich Salomon Award of the Deutsche Gesellschaft für Photographie (DGPh) | Deutsche Gesellschaft für Photographie e.V." Hozzáférés: 2025. december 7..
- ↑ "Centenary Medal". Hozzáférés: 2025. december 7..
- ↑ "Martin Parr". Hozzáférés: 2025. december 7..
- ↑ Ben Quinn (2021. június 11.). "Queen's birthday list honours key figures in UK Covid vaccine drive". Hozzáférés: 2025. december 7..
- ↑ "Page B9 | Supplement 63377, 12 June 2021". Hozzáférés: 2025. december 7..
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 "Remembering Martin Parr (1952–2025)". Magnum Photos. Hozzáférés: 2025. december 11..
- 1 2 3 4 "Martin Parr - Photographer Profile". Magnum Photos. Hozzáférés: 2025. december 11..
- 1 2 3 4 "Remembering Martin Parr, Who Captured the Extraordinary Hidden in Plain Sight". Artnet. Hozzáférés: 2025. december 11..
- ↑ "Martin Parr: Strand az egész világ". Műcsarnok. 2016. Hozzáférés: 2025. december 11..
További irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Parr, Martin – Badger, Gerry: The Photobook: A History (3 kötet), Phaidon Press, 2004–2014
- Williams, Val: Martin Parr. Phaidon Press, 2002
- Hurn, David – Parr, Martin: Déjà View. MACK, 2021
Külső hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- martinparr.com – Martin Parr személyes weboldala
- Magnum Photos – Martin Parr profilja a Magnum Photos képügynökségnél
- Martin Parr Foundation – a Martin Parr Alapítvány weboldala
