close
Ugrás a tartalomhoz

Hércules CF

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hércules CF
Csapatadatok
Teljes csapatnévHércules Club de Fútbol
BecenévHerculanos
Blanquiazules
SzékhelyAlicante, Spanyolország
Alapítva1922.
Klubszínekkék, fehér, fekete
StadionEstadio José Rico Pérez
Vezetőedzőspanyol Esteban Vigo
Elnökspanyol Valentín Botella Ros
BajnokságPrimera División
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Hivatalos honlap
Hércules CF honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Hércules CF témájú médiaállományokat.

A Hércules CF, vagy egyszerűen csak Hércules spanyol labdarúgócsapat székhelye Alicante városában van. A klub 30 ezer néző befogadására alkalmas stadionja a korábbi elnök, José Rico Pérez után kapta a nevét.

A csapat az első osztályban először az 1935-36-os szezonban szerepelt és ekkor a hatodik helyen végzett. Később a Hércules még tizennyolc alkalommal szerepelhetett az élvonalban. Legjobb eredménye egy ötödik hely volt, és ez egyben a klub legsikeresebb időszakának kezdete volt. Ettől a szezontól kezdve 1986-ig, két szezon kivételével a csapat folyamatosan az első osztály tagja volt.

A spanyol labdarúgókupában a Hércules legjobb eredménye az elődöntőbe jutás volt, amelyet 1936-ban sikerült elérnie. Ezenkívül többször szerepelhetett a negyeddöntőben is.

A 2010–2011-es spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályában szerepelt, ahová tizennégy év után jutott fel. (A 2009–2010-es spanyol labdarúgó-bajnokságban a másodosztályban a második helyet szerezte meg úgy, hogy sokáig a tabella élén is állt.)

A 2010–2011-es évadban a 19. helyen végzett, így kiesett az első osztályból. A 2011–2012-es bajnokságban ismét a másodosztályban szerepelt.

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első Hércules, Hércules! biztatás a Paseo de Gomis-ban hangzott el és egy csoport gyerekhez köthető, akik ruhadarabokkal és könyvekkel kijelölt „kapukat” használtak játék közben. Vicente Pastor Alfonsea volt ennek a gyerekcsapatnak az alapítója, amelyet a mitológiai félistenről nevezett el. A csapat bekerült az alicantei sajtóba is, mivel 1918-ban a helyi gyermekek részére kiírt tornán megszerezte a bajnoki címet. Ebben az időben több említésre méltó csapat is létezett Alicante városában, többek között a Lucentum y Bellas Artes, amely nagyban hasonlított a Hércules együtteséhez. 1922-ben a Lucentum beolvadt a Hércules-be és a csapatot Alberto Misó elnökkel bejegyezték a levantei régióban. A Hércules egyre növekedett és 1932-ben felavatták a Bardín Stadiont.[1]

Először a spanyol élvonalban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hércules első komoly sikerét a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályába való feljutás jelentette az 1934–1935-ös szezonban. Az első évad meglehetősen sikeresen zárult és a csapat a hatodik helyen zárta a bajnokságot. A következő három szezon a spanyol polgárháború következtében elmaradt. A polgárháború megviselte a csapatokat. Maciá és Blázquez az összecsapásokat követően koncentrációs táborból szabadultak, míg Mendizábal pilótaként vesztette életét. Manuel Suárez Begoña edző holttestére pedig Aguas de Busot településen találtak rá, egy vizesárokban. A bajnokság újrakezdése után, az 1939–1940-es szezonban, a Hércules ismét a hatodik helyen végzett. A rákövetkező idényben a csapat teljesítménye visszaesett és a kilencedik helyen zárta a bajnokságot. Az 1941–1942-es szezonban azonban a Hércules nem tudta megismételni az előző évek stabil teljesítményét és a 13. helyen végezve kiesett az élvonalból. A klub szeretett volna ismét a legjobbak között szerepelni, de nem rendelkezett a szükséges anyagi háttérrel, hogy ezt megvalósítsa. Ugyan az 1944–1945-ös idényben ismét sikerült kiharcolnia a feljutást, de ezt rögtön kiesés követte.[2][3][4]

Az 1950-es évek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kilenc évet kellett várni, amíg a klub (az 1953–1954-es szezonban) egy emlékezetes CA Osasuna elleni párharc után ismét feljutott az élvonalba. Ebben nagy szerepet játszott a veterán Pina, Ernesto, Calsita és a három fiatal, Real Madridtól érkező labdarúgó (Durán, Roth és Marsal). A csapat edzői posztját ekkor Amadeo Sánchez töltötte be, az elnöki poszton pedig az első alicantei olimpikon, Juanito Pastor szerepelt. Az élvonalba való visszajutás hatására a csapat búcsút mondott Bardín Stadionnak és az új szezont a La Viña Stadionban kezdte meg. Alfonso Guixot visszatért az elnöki posztra, de rövidesen szívinfarktust kapott a csapat pedig szenvedett és a rajongók nagy csalódására rövidesen ismét a másodosztályban találta magát.[5][6]

Az 1960-as évek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat az 1955–1956-os szezonban esett ki a spanyol első osztályból és csak 10 évvel később jutott vissza. Az 1958–59-es idényben pedig egy szezon erejéig a másodosztálytól is búcsúzni kényszerült. Közben az egyesület anyagi helyzete is megrendült. 1959. október 16-án lefoglalták a klub trófeáit egy 25 ezer pesetás adósság fejében, amelyet az exmenedzser Joaquín Ponce követelt a Hércules CF-től. A trófeák Agatángelo Soler, Alicante akkori polgármesterének közreműködésével kerültek vissza a klubhoz. A csapat az 1965–1966-os idényben jutott vissza a legjobbak közé Luis Belló edző vezetésével. Ferrer Stengre elnök a klub jövőjét tervezve megvásárolta azt a területet, amelyen hamarosan felépült a Rico Pérez Stadion. Stengre teljesen egyedül maradt a feladatokra és rossz tanácsokkal látták el. A csapat teljesítménye végül olyannyira visszaesett, hogy előbb az első, majd a másodosztályból is kiesett. Jelentős változás Tomás Tarruella érkezésével állt be.[7]

Tarruella és Rico Pérez

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Döntő jelentőségűnek bizonyult a klub életében az új elnök, Hércules de Tomás Tarruella Alonso érkezése. Tarruella sikeresen felhasználta a szurkolókat a klub felemelkedéséhez. Fesztiválok szervezésével, tombolahúzásokkal, bikafuttatásokkal felrázta a szurkolótábort, amely kitartott a harmadosztályban szereplő csapat mellett. Először nem sikerült az élvonalba való visszatérés, mivel a CA Osasuna elleni osztályozó mérkőzést elbukta a csapat és ezzel lezárult egy fejezet a klub történetében. Tarruellát Miguel Luis Vidal Masanet, majd José Rico Pérez követte az elnöki székben. A Hércules helyzete javulni kezdett és kifizették a jelzálogot, amely a La Viña Stadiont terhelte. A La Viña eladása után a klub vezetése új stadiont terveztetett. A magyar Kalmár János edző érkezése stabilizálta a csapat helyzetét, majd egy évvel később az őt követő Arsenio Iglesias segítségével, az El Sadar Stadionban elért győzelemmel sikerült kiharcolni az oly régóta várt visszajutást a spanyol élvonalba. Az elkövetkező időszak pedig elhozta a klub történetének legsikeresebb szakaszát.[8]

Siker és bukás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es évek mondhatóak a legsikeresebbnek a Hércules CF életében, mivel a csapat az 1974-es feljutást követően nyolc szezont töltött megszakítás nélkül az élvonalban. Az első, 1974–1975-ös idényben a Hércules rendkívül meggyőző teljesítményt nyújtott és csak némi balszerencsével végzett az ötödik helyen. Csupán két pont választotta el a második helyezett Real Zaragoza együttesétől, az FC Barcelona egy ponttal, a Real Sociedad pedig csak jobb gólkülönbségének köszönhetően előzte meg a csapatot. Barrios a Hércules CF színeiben 13 találatot szerzett, amellyel a hetedik helyet szerezte meg a góllövőlistán. A következő szezonban ismét jól szerepelt a csapat és a hatodik helyen végzett. Ezt azonban egy jelentős visszaesés követte és a klub a következő idényekben a 12. és a 15. helyek között végzett. Az 1981–1982-es szezonban elért 17. hely azonban már nem volt elég az élvonalban maradáshoz és a csapat kiesett a másodosztályba.[9][10]

A klub gyengélkedéséhez számos tényező hozzájárult. A túlzott kiadások, az elnökség válsága, illetve a szakmai munka háttérbe szorulása mind negatív hatással voltak a játékosok szereplésére. A Hércules az 1980-as évek közepén ismét feljutott az élvonalba. Az 1984–1985-ös idényben a Real Madrid CF elleni bravúros, idegenben elért 1-0 arányú győzelemmel pedig a csapat bennmaradt első osztályban. A következő szezonban azonban nem sikerült elkerülni a kiesést. Komoly csapást jelentett a klub számára Mario Kempes és Carlos Jurado edző távozása is.[11]

A kieséssel egy új korszak vette kezdetét. A lemondások, az adósság növekedése és az edzők váltakozása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a csapat mélyrepülésbe kezdjen és még a másodosztályból is kiessen. A Hércules helyzete ekkor szinte reménytelennek tűnt és öt szezont kellett eltöltenie a harmadosztályban. Aniceto Benito elnökké választása azonban komolyabb változásokat hozott. Benito megtervezte az egyesület jövőjét és négy év alatt megvalósította a célkitűzéseit. A részvénytársasággá alakuló klub adóssága visszafizetésre került és a csapat előbb feljutott a másodosztályba, majd az 1996–1997-es szezonban ismét az élvonal tagja volt.[11]

Újrakezdések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az élvonalba való feljutás nagy siker volt és hosszú évek kemény munkája előzte meg. Ezzel azonban fontosságban egyenértékű volt az egyesület stabil gazdasági helyzete és az adminisztratív tanács vezetőinek tervszerű munkája a klub jövőjét illetően. Emellett hasonlóan jelentős volt az a szenvedély és szeretet, amellyel a rajongók segítették a csapat munkáját. Ez volt az a három pillér, amelyre a csapat munkája támaszkodott a stabil első osztályú szereplés érdekében. A klub újabb felemelkedése 1993-ban kezdődött, amikor sikerült feljutnia a másodosztályba. A türelmes munka meghozta a gyümölcsét és a csapat az 1995–1996-os szezonban kivívta az első osztályban való szereplés jogát. A történelem azonban megismételte önmagát. A Hércules nem volt elég erős az élvonalban maradáshoz és már az első idény után kiesett. Ennek ellenére két elismerésre méltó győzelmet aratott a csapat az FC Barcelona ellen és ezzel jelentősen hozzájárult a Real Madrid CF bajnoki címének megszerzéséhez. Az 1998–1999-es szezont követően ismét a harmadosztályig zuhant a csapat, ahonnan hat év után, 2005-ben jutott vissza a másodosztályba. A 2008–2009-es szezonban a Hércules ismét közel került a sikerhez. Rendkívüli balszerencséjének köszönhetően azonban a csapat a másodosztály negyedik helyét szerezte, három pontnyira a feljutást jelentő harmadik helytől.[12][13][14]

Trofeo Ciudad de Alicante

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1971-ben a csapat létrehozott egy barátságos labdarúgókupát, amelynek Trofeo Costa Blanca lett a neve, és amelyen a Hércules mellett meghívásos alapon szerepeltek további csapatok. 2002-ben a neve megváltozott Trofeo Ciudad de Alicantéra. A legsikeresebb csapat a Real Madrid, amely tízszer nyerte meg a kupát. A Hércules kilenc elsőséggel büszkélkedhet. Egy alkalommal, 1982-ben magyar csapat, a Vasas is elhódította a serleget.[15]

Tartalékcsapata

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klub első tartalékcsapata az Alicante CF volt, 1961-től 1969-ig.[16] A második csapat később különböző neveken szerepelt, 1974 és 1981 között Hércules Atlético, majd később Hércules Promesas volt a csapat neve. A jelenlegi tartalékcsapat a Hércules CF B, amelyet 1996-ban alapítottak. Első szezonjában a megyei másodosztályban indult, jelenleg a Valenciai megyei bajnokság első osztályában játszik. Legnagyobb sikere a Tercera Divisiónba való feljutás, itt a 2003-04-es szezonban szerepelhetett.[17]

Stadionja

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az Estadio José Rico Pérez

A csapat stadionja a Rico Pérez Stadion, amelyet 1974-ben adták át. Nevét a klub korábbi elnökéről, José Rico Pérezről kapta. 2007 óta ismét a klub tulajdonát képezi. Előtte tizenhárom éven keresztül az önkormányzat birtokolta.[18] Alicante város másik csapata, az Alicante CF is itt játssza mérkőzéseit.[19]

A legnagyobb esemény, amelynek a stadion otthont adott, az 1982-es világbajnokság volt. Itt rendezték az Argentína-Salvador és az Argentína-Magyarország csoportmérkőzéseket. Emellett a bronzérem megszerzéséért folyó Lengyelország-Franciaország mérkőzést is itt játszották.[20]

A José Rico Pérez előtt a Hércules a La Viña Stadionban játszotta mérkőzéseit.

Jelenlegi keret

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010. augusztus 29. szerint.[21]

# Poszt Név
1 ESP K Juan Calatayud
3 ESP V Juanra
4 SEN V Mohamed Sarr
5 ESP V Abraham Paz
6 ESP KP Cristian Hidalgo
7 ESP KP Francisco Rufete
8 ESP KP Javier Farinós
9 ESP CS Javier Portillo
10 ESP CS Tote
11 ESP KP Sendoa Aguirre
12 ROM V Cristian Pulhac
13 ESP K Unai Alba
# Poszt Név
14 COL KP Abel Aguilar
15 ESP V Kike Femenía
16 ESP V Paco Peña
17 FRA CS David Trezeguet
18 ARG KP Matías Fritzler
20 PAR CS Nelson Valdez
21 ESP V David Cortés Caballero
22 FRA CS Oliver Thomert
23 FRA V Noé Pamarot
24 ESP KP Tiago Gomes
25 NED K Piet Velthuizen

Ismertebb játékosok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klub elnökei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eddigi edzők

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Statisztika

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élvonalbeli bajnoki szereplések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
IdényHelyezés IdényHelyezés IdényHelyezés IdényHelyezés
1935–36 6. hely 1939–40* 6. hely 1940–41 9. hely 1941–42 13. hely
1945–46 14. hely 1954–55 6. hely 1955–56 16. hely 1966–67 15. hely
1974–75 5. hely 1975–76 6. hely 1976–77 13. hely 1977–78 15. hely
1978–79 12. hely 1979–80 15. hely 1980–81 13. hely 1981–82 17. hely
1984–85 15. hely 1985–86 17. hely 1996–97 21. hely 2010–11

*: 1936-tól 1939-ig a bajnokságot nem rendezték meg a spanyol polgárháború miatt.

Másodosztálybeli bajnoki szereplések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
IdényHelyezés IdényHelyezés IdényHelyezés IdényHelyezés
1934–35 1. hely 1942–43 4. hely 1943–44 10. hely 1944–45 2. hely
1946–47 4. hely 1947–48 6. hely 1948–49 4. hely 1949–50 10. hely
1950–51 4. hely 1951–52 4. hely 1952–53 2. hely 1953–54 2. hely
1956–57 2. hely 1957–58 5. hely 1958–59 13. hely 1960–61 3. hely
1961–62 7. hely 1962–63 8. hely 1963–64 2. hely 1964–65 4. hely
1965–66 1. hely 1967–68 15. hely 1969–70 11. hely 1971–72 14. hely
1972–73 9. hely 1973–74 2. hely 1982–83 8. hely 1983–84 3. hely
1986–87 5. hely 1987–88 13. hely 1993–94 7. hely 1994–95 9. hely
1995–96 1. hely 1997–98 11. hely 1998–99 21. hely 2005–06 17. hely
2006–07 16. hely 2007–08 16. hely 2008–09 4. hely 2009–10 2. hely
  • A félkövérrel jelzett szezonokban a csapat feljutott az első osztályba, a dőltekkel jelzett években pedig kiesett a másodosztályból.

Harmadosztálybeli bajnoki szereplések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
IdényHelyezés IdényHelyezés IdényHelyezés IdényHelyezés
1929–30 5. hely 1931–32 1. hely 1932–33 1. hely 1933–34 4. hely
1959–60 1. hely 1968–69 1. hely 1969–70 1. hely 1988–89 8. hely
1989–90 13. hely' 1990–91 5. hely 1991–92 5. hely 1992–93 4. hely
1999–2000 4. hely 2000–01 11. hely 2001–02 3. hely 2002–03 11. hely
2003–04 9. hely 2004–05 2. hely
  • A félkövérrel jelzett szezonokban a csapat feljutott a másodosztályba.
  • Az 1977-78-as szezontól kezdődően a Segunda División B számít a harmadosztálynak, előtte a Tercera División volt az.

A spanyol kupában

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
ÉvEredmény ÉvEredmény ÉvEredmény ÉvEredmény
1935 Negyedik kör 1936 Elődöntő 1941 Harmadik kör 1942 Első kör
1943 Első kör 1944 Első kör 1945 Első kör 1946 Első kör
1947 Első kör 1948 Ötödik kör 1949 Ötödik kör 1950 Második kör
1953 Második kör 1955 Negyeddöntő 1956 Nyolcaddöntő 1959 Második kör
1961 Második kör 1962 Második kör 1963 Második kör 1964 Negyeddöntő
1965 Első kör 1966 Második kör 1967 Nyolcaddöntő 1968 Második kör
1970 Negyedik kör 1971 Negyedik kör 1972 Ötödik kör 1973 Ötödik kör
1974 Negyedik kör 1975 Ötödik kör 1976 Nyolcaddöntő 1977 Negyeddöntő
1978 Negyedik kör 1979 Harmadik kör 1980 Negyedik kör 1981 Negyedik kör
1982 Negyedik kör 1983 Negyedik kör 1984 Nyolcaddöntő 1985 Nyolcaddöntő
1988 32-es főtábla 1989 Harmadik kör 1992 Harmadik kör 1993 Harmadik kör
1994 Negyedik kör 1995 Második kör 1996 Nyolcaddöntő 1997 Harmadik kör
1998 Második kör 1999 Első kör 2000 Első kör 2001 Selejtező
2003 Második kör 2006 Első kör 2007 Negyedik kör 2008 Negyedik kör

Nemzetközi szereplés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hércules története során eddig egyszer sem szerepelhetett nemzetközi kupákban, viszont kétszer, az 1974-75-ös és az 1975-76-os szezonban is mindössze egy hellyel maradt le az UEFA-kupa-indulásról. Előbbi idényben csak rosszabb gólkülönbsége miatt szorult a Real Sociedad mögé az ötödik helyre, míg a következő évben három pont lemaradással végzett a hatodik pozícióban.

Sikerek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapat

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéni elismerések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Induló

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alicante tiene tres cosas

que en España son muy famosas;

son sus playas son sus palmeras

y su equipo que es el mejor.

Todos juntos y en armonía

le animamos día tras día;

no hay equipo que se le iguale

es el Hércules campeón.

¡Ahí va! cuando juegan al ataque

todos temen su coraje.

¡Ahí va! no hay rival que le resista,

es el HÉRCULES CAMPEÓN.[27][28]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Hércules CF. "História/Orígenes" (spanyol nyelven). 2009. augusztus 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 19..
  2. ↑ Hércules CF. "História/De la guerra civil a Sergio Rodríguez" (spanyol nyelven). 2009. augusztus 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 19..
  3. ↑ José Vicente Tejedor Carnicero, Luis Javier Bravo és Victor Victoria. "Spain, Final Tables 1928-1939" (angol nyelven). Hozzáférés: 2009. augusztus 19..
  4. ↑ José Vicente Tejedor Carnicero. "Spain, Final Tables 1939-1949" (angol nyelven). Hozzáférés: 2009. augusztus 19..
  5. ↑ Hércules CF. "História/Los 50, alegrías y desencantos" (spanyol nyelven). 2009. augusztus 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 19..
  6. ↑ José Vicente Tejedor Carnicero. "Spain, Final Tables 1949-1959" (angol nyelven). Hozzáférés: 2009. augusztus 19..
  7. ↑ Hércules CF. "História/La década de Ramón. Los 60, años de penuria" (spanyol nyelven). 2009. augusztus 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 25..
  8. ↑ Hércules CF. "História/La transición. De Tarruella a Rico Pérez" (spanyol nyelven). 2009. augusztus 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 25..
  9. ↑ José Vicente Tejedor Carnicero. "Spain, Final Tables 1969-1979" (angol nyelven). Hozzáférés: 2009. augusztus 26..
  10. ↑ José Vicente Tejedor Carnicero. "Spain, Final Tables 1979-1989" (angol nyelven). Hozzáférés: 2009. augusztus 26..
  11. 1 2 Hércules CF. "História/El hundimiento de la nave" (spanyol nyelven). 2009. augusztus 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 25..
  12. ↑ Hércules CF. "História/Volver a empezar" (spanyol nyelven). 2009. augusztus 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 25..
  13. ↑ Fogadóportál.hu. "Spanyol Segunda Division 2008/2009". 2009. február 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 29..
  14. ↑ José Vicente Tejedor Carnicero. "Spain, Final Tables 1989-1999" (angol nyelven). Hozzáférés: 2009. augusztus 29..
  15. ↑ RSSSF. "Trofeo Ciudad de Alicante". Hozzáférés: 2009. augusztus 14..
  16. ↑ alicantecf.info. "Historia del Alicante CF". 2010. január 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. március 12..
  17. ↑ es.wikia.com. "Tercera División 2003-04". Hozzáférés: 2009. augusztus 26..
  18. ↑ Las Provincias (2007. május 12.). "Rico Pérez recupera su estadio y abre el proceso para la reforma".
  19. ↑ Diario Información (2007. május 23.). "Alquiler con condiciones".[halott link]
  20. ↑ "Estadio Jsé Rico Pérez". 2009. március 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 13..
  21. ↑ herculescf.es. "Hivatalos játékoskeret". 2010. augusztus 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. augusztus 29.. {{cite web}}: Cite has empty unknown parameter: |obra= (súgó)
  22. ↑ Muere Francisco Peris, presidente del Hércules. El País.
  23. ↑ «Sandro, tu caza comienza, cerdo». El Mundo. La noticia comenta el fallecimiento de Peris siendo presidente en activo.
  24. ↑ Adiós al padre del Rico Pérez Archiválva 2010. október 4-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  25. ↑ Ortiz reconoce que compró a Asensio el 67% del Hércules. El Mundo.
  26. 1 2 3 4 Nem jutott fel.
  27. ↑ "A klub himnusza". herculescf.es (spanyol nyelven). 2009. július 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 12..
  28. ↑ "Himno del Hércules CF". YouTube (spanyol nyelven). 2007. március 5. Hozzáférés: 2009. augusztus 12..

Kapcsolódó irodalom

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ramos Pérez, Vicente (1975). El Hércules C.F. y el fútbol en Alicante. Alicante: Publicaciones de Ediciones Biblioteca Alicantina. ISBN 978-84-400-9151-2.{{cite book}}: CS1 karbantartás: publisher hely (link)
  • Peralt Montagut, Fernando (1996). Historia del Hércules C.F. (1922-1996). Valencia: Aragón Ediciones. ISBN 978-84-921727-0-2.{{cite book}}: CS1 karbantartás: publisher hely (link)
  • Verdú Belda, Pascual; Mira Candel, Manuel; García Gómez, Javier (1996). El libro de oro del Hércules: 74 años de historia. Alicante: Editorial y Medios Consultores, S.L. ISBN 978-84-921782-0-9.{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  • Rodríguez Arenas, Marta (2007). Libro oficial infantil del Hércules de Alicante: sueños de campeón. Torelló: Berguedà Gràfic, S.L. ISBN 978-84-612-0222-5.

Külső hivatkozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hércules_CF&oldid=29029136”