Szomatosztatin

A szomatosztatin vagy növekedésihormon-gátló hormon egy peptid hormon, amelynek fő funkciója, hogy gátolja az agyalapi mirigy és az emésztőrendszer által kibocsátott hormonok (mint pl. az inzulin és a glukagon) termelődését.^[1]

A szervezeten belül két aktív formája létezik: egy 14 és egy 28 aminosavas verzió, amelyek alternatív hasítással jönnek létre egy prekurzor fehérjéből.^[2]

Az embernek egy szomatosztatingénje van a 3. kromoszómán (SST), de a gerincesek között a gén hat változata létezik és például a zebradánió mind a hat verzióval rendelkezik,^[3] amelyeknek mind külön receptora is van. A feltételezések szerint ez a hat gén a törzsfejlődés során három különálló teljes genomduplikációval jött létre.

Szintézise

A szomatosztatin az emésztőszervekben és az agyban termelődik. Az emésztőrendszerben a gyomorkapu, a patkóbél és a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek delta-sejtjei (vagy D-sejtjei) szintetizálják.^[4] A gyomorban termelt szomatosztatin a vénás vérbe kerül, ahol a szíven keresztülhaladva a vérkeringéssel jut azokhoz a szervekhez, ahol kifejtheti hatását. Ezenkívül parakrin módon a delta-sejteket körülvevő szövetekre is hatással van: a gyomorban például közvetlenül csökkenti a parietális sejtek gyomorsavtermelését.^[4] A szomatosztatin a savtermelést közvetetten, a gasztrin-, szekretin- és hisztamintermelés gátlásával is képes visszafogni.

Az agyban a hipotalamusz ventromediális magjának neuroendokrin idegsejtei is szintetizálnak szomatosztatint. Innen az agyalapi mirigy elülső lebenyébe kerül, ahol meggátolja a növekedési hormon szekrécióját. A szomatosztatint termelő sejtek képesek érzékelni a vér növekedési hormon-koncentrációját és ha az túl magasra nő, negatív visszacsatolás révén megemelik a szomatosztatin-kibocsátásokat.

A hormon kisebb mértékben az agy egyéb sejtjeiben is szintetizálódik és a receptora is több egyéb területen megtalálható.

Hatásai

A szomatosztatin a szervezet több részén is hat, jellemzően más hormonok termelését gátolja.

Az agyalapi mirigy elülső lebenyében

gátolja a növekedési hormon kibocsátását^[5] (vagyis ellenkező hatású, mint a növekedésihormon-felszabadító hormon)
gátolja a tireotropin (pajzsmirigyserkentő hormon) kibocsátását^[6]
gátolja a prolaktin kibocsátását

Az emésztőrendszerben

gátolja a következő hormonok szekrécióját:
ezenkívül gátolja a parietális sejtek gyomorsavszekrécióját
visszafogja a gyomor ürülését, csökkenti a belek simaizommozgását és vérellátását^[5]
gátolja a szénhidrátok, aminosavak, zsírok felszívódását.

Általánosságban visszafogja az emésztőrendszer működését.

Szomatosztatin-hatású gyógyszerek

Az oktreotid (Szandosztatin) egy nyolc aminosavból álló peptid, amelynek hatása nagyon hasonlít a szomatosztatinéhoz, de intenzívebben képes gátolni a növekedési hormon, a glukagon és az inzulin kibocsátását és jelentősen stabilabb is (felezési ideje a vérben 90 perc, a természetes szomatosztatinénak (2-3 perc) 30–45-szöröse). Mivel a bélből rosszul szívódik fel, többnyire injekcióval adják be. Többek között a karcinoid szindróma és az akromegália tüneti kezelésére alkalmazzák.

Hasonló hatóanyag a szintén oligopeptid szerkezetű szomatosztatin-analóg lanreotid (Szomatulin); indikációja is hasonló.

Jegyzetek

↑ "somatostatin". Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica Online. Encyclopædia Britannica Inc., 2016. Web. 04 mag. 2016 <http://www.britannica.com/science/somatostatin>.
↑ Costoff A. "Sect. 5, Ch. 4: Structure, Synthesis, and Secretion of Somatostatin". Endocrinology: The Endocrine Pancreas. Medical College of Georgia. 16. o. 2008. április 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. február 19.. {{cite web}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
↑ Liu Y, Lu D, Zhang Y, Li S, Liu X, Lin H (2010). "The evolution of somatostatin in vertebrates". Gene. 463 (1–2): 21–28. doi:10.1016/j.gene.2010.04.016. PMID 20472043.
1 2 Boron, Walter F.; Boulpaep, Emile L. (2012). Medical Physiology, 2e Updated Edition, 2nd Edition (2nd ed.). Philadelphia, PA: Elsevier. ISBN 9781437717532.
1 2 Bowen R (2002. december 14.). "Somatostatin". Biomedical Hypertextbooks. Colorado State University. 2023. május 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. február 19..
↑ First Aid for the USMLE Step 1, 2010. Page 286.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Somatostatin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

What Does Somatostatin Do? Hormone Health Network
Herszényi Károly, Mihály Emese, Tulassay Zsolt:A szomatosztatin és az emésztőrendszer

Orvostudományi portál
Biológiaportál

[1] "somatostatin". Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica Online. Encyclopædia Britannica Inc., 2016. Web. 04 mag. 2016 <http://www.britannica.com/science/somatostatin>.

[GP5416-2] Costoff A. "Sect. 5, Ch. 4: Structure, Synthesis, and Secretion of Somatostatin". Endocrinology: The Endocrine Pancreas. Medical College of Georgia. 16. o. 2008. április 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. február 19.. {{cite web}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)

[Liu-3] Liu Y, Lu D, Zhang Y, Li S, Liu X, Lin H (2010). "The evolution of somatostatin in vertebrates". Gene. 463 (1–2): 21–28. doi:10.1016/j.gene.2010.04.016. PMID 20472043.

[isbn9781437717532-4] 1 2 Boron, Walter F.; Boulpaep, Emile L. (2012). Medical Physiology, 2e Updated Edition, 2nd Edition (2nd ed.). Philadelphia, PA: Elsevier. ISBN 9781437717532.

[titleSomatostatin-5] 1 2 Bowen R (2002. december 14.). "Somatostatin". Biomedical Hypertextbooks. Colorado State University. 2023. május 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. február 19..

[6] First Aid for the USMLE Step 1, 2010. Page 286.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]