Loborika
| Loborika | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Marčana |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 52208 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 978 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 116 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 54′ 59″, k. h. 13° 54′ 19″44.916389°N 13.905278°EKoordináták: é. sz. 44° 54′ 59″, k. h. 13° 54′ 19″44.916389°N 13.905278°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Loborika témájú médiaállományokat. | |
Loborika (olaszul: Lavarigo) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Marčanához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az Isztria délkeleti részén, Pólától 8 km-re északkeletre, községközpontjától 6 km-re délnyugatra, a Pólából Labin felé vezető főút mellett fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Radeki nevű településrészén található őskori vármaradványok tanúsága szerint területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. A római korból feliratos kő, a kora középkorból, a 8. és 11. század közötti időből kőfaragványok és liturgikus tárgyak maradtak fenn, jelezve a vidék folyamatos lakottságát. A település első írásos említése 1150-ből származik "Ravaricum" néven. Ebben az időben a póla püspökség, majd a 14. századtól az aquileiai pátriárka fennhatósága tartozott. A 15. és 16. századi háborúk következtében nagyrészt elpusztult. A 16. és 17. században Dalmáciából érkezett horvát menekültekkel telepítették be újra. A középkori falu és kora román stílusú templomának romjai a temetőtől nyugatra fekvő erdőben találhatók. A falunak 1857-ben 97, 1910-ben 242 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdaságból (szőlő- és olajbogyó-termesztés), állattartásból éltek, illetve a közeli Pólában dolgoztak. Az első világháború után a falu Olaszországhoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 854 lakosa volt. lakossága néhány évtizede dinamikusan növekszik.
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szent Flóra tiszteletére szentelt plébániatemploma ókori és középkori alapokon épült. Négyszög alaprajzú, egyhajós épület, homlokzatán rózsaablakkal, homlokzata felett alacsony nyitott harangtoronnyal. A falába beépített kövekből is látható, hogy többször átépítették. Sekrestyéje újabb hozzáépítésű. Fából faragott körmeneti oltárán A. Moreschi festménye a Mennyek királynője Szent Flórával és Assisi Szent Ferenccel és ezüst körmeneti kereszttel látható.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 97 | 119 | 139 | 187 | 204 | 242 | 324 | 359 | 357 | 359 | 356 | 310 | 322 | 395 | 524 | 854 |
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Marčana község hivatalos oldala (horvátul)
- Marčana információs portálja (horvátul)
- Loborika az Istrapédián (horvátul)
- Loborika az Istarska enciklopédián (horvátul)
- Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2013. december 27..
