close
Ugrás a tartalomhoz

Veliskovce

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Veliskovce (Veliškovci)
Veliskovce központja
Veliskovce központja
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségBelistye
Jogállásfalu
Irányítószám31554
Körzethívószám+385 031
Népesség
Teljes népesség561 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság94 m
Terület10,73 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 40′ 59″, k. h. 18° 19′ 00″45.683300°N 18.316700°EKoordináták: é. sz. 45° 40′ 59″, k. h. 18° 19′ 00″45.683300°N 18.316700°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Veliskovce témájú médiaállományokat.

Veliskovce (horvátul: Veliškovci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Belistyéhez tartozik.

Eszéktől légvonalban 31, közúton 36 km-re északnyugatra, Alsómiholjáctól légvonalban 14, közúton 15 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 7 km-re nyugatra, a Szlavóniai-síkság szélén, a Karasica jobb partja közelében fekszik.

Belistye város hivatalos oldala szerint Veliskovce első írásos említése a 15. század közepén történt, amikor a Marótiak birtokaként a valpói uradalom része volt. 1543-ban Valpó várával egyidejűleg foglalta el a török. A török uralom idején kálvinista magyarok lakták. Szpáhibirtok volt, utolsó ura egy Ahmed nevű valpói szpáhi volt. 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A valpói uradalom részeként kamarai birtok volt, majd 1721. december 31-én III. Károly az uradalommal együtt Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta. A Prandau család a 19. század elején a környező erdők és földek megművelésére Bácskából és Bánátból németeket telepített ide, akik kialakították a település mai arculatát.

Az első katonai felmérés térképén „Velishkovcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Veliskovcze” néven szerepel. [2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Veliskovcze” néven 90 házzal, 542 katolikus vallású lakossal találjuk.[3]

A római katolikus plébániát 1840-ben alapították, a mai templomot 1902-ben építették. A településnek 1857-ben 546, 1910-ben 621 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 54%-a német, 42%-a horvát anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a német lakosságot a partizánok elüldözték. Akik nem menekültek el időben, azokat korra és nemre való tekintet nélkül háborús bűnössé nyilvánították és 1945 májusában a valpói fogolytáborba hurcolták. A fogolytábort túlélő németeket Ausztriába és Németországba deportálták. Helyükre a szocialista Jugoszlávia megalakulása után a Zagorje vidékéről horvátok érkeztek a településre. Néhány család Boszniából is érkezett. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 685 lakosa volt. A falu központjában a plébániatemplom a legrégibb épület, mellette építették fel a horvát házat. Ugyanebben az épületben alakították ki a tűzoltószerházat és rajta kívül még egy üzlet és egy családi gyógyszertár is található itt. Az épület felső részén a kulturális és művészeti egyesület helyiségei lettek elhelyezve. A legfiatalabb lakosok rendelkezésére áll még három jól felszerelt játszótér, egy nyolcosztályos általános iskola és egy tornaterem.

Lakosság változása[4][5]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
546602562595603621596607852876850886833785717685

A faluban sikeres mezőgazdasági központ működik, ezen kívül öt kézműves műhely és harminc családi gazdaság található itt. A gazdaságok tulajdonosai állattenyésztéssel, üvegházi növénytermesztéssel, zöldségtermesztéssel, juhtenyésztéssel és egyéb tevékenységekkel foglalkoznak.

  • Szent Rókus tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1902-ben épült a neves horvát származású, soproni születésű építész Vancás József tervei szerint. Három oltára van, melyek közül kiemelkedik a főoltár, melynek Szent Rókus oltárképe Mato Celestin Medović híres horvát festőművész alkotása. A plébániát 1840-ben alapították, Gát és Tiborjánc falvak tartoznak még hozzá.
  • A faluban három védett népi építészeti műemlék is található.

A KUD „Ante Evetović Miroljub” Veliskovce, Gát és Tiborjánc kulturális és művészeti egyesület 1990-ben alakult. Jelenleg mintegy 80 aktív tagot számlál, akik tamburazenekar, énekkar és színjátszó csoportokban tevékenykednek. A Slavonska grana énekkart 2013-ban alapították. Az énekkarnak 20 tagja van, eredeti, régi szlavóniai dalokat adnak elő zenekari kíséret nélkül. Az egyesület keretében működik a „Divani” csoport is, mely a szlavóniai néppel kapcsolatos verseket, monológokat, sokác népi játékokat ad elő.

A falu első iskoláját 1842-ben alapították. A mai iskolaépületet 2004-ben építették, majd 2011-ben tornatermet építettek hozzá. A nyolcosztályos iskola ma a belistyei Ivan Kukuljević általános iskola területi iskolája.

Az NK Croatia Veliškovci labdarúgóklubot 1946-ban alapították. A csapat a megyei 2. ligában szerepel.

A település önkéntes tűzoltó egyesületét 1926-ban alapították.

  1. "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
  2. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...726. o.
  3. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 69. o.
  4. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  5. https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]